Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

2 I állás alapján a két rendbeli könnyű testi sértés vétségében, mert szándékos ténykedése által A. J. és nején 8 nap alatt gyógyult sérüléseket ejtett ; két rendbeli becsületsértés vétségében pedig azért, mert A. J.-t és nejét a fent jelzett sértő kifejezésekkel illette. Büntetése kiszabásánál figyelembe vette a bíróság vádlott jó előéletét, a büntetendő cselekmények elkövetése alkalmával izgatott kedélyáüapotát s azt, hogy a biztosítási ügyletnek újból megkötése, illetve az eltépett okiratok újból kiállítása által a kárt elhárította, mint enyhítő körülményeket, melyekkel szemben súlyosító körülmény fen nem forogván, a Btk. 91. §-a alkalmazandónak találtatott. A budapesti kir. tábla ítélt: A kir. tábla az elsőbiróságnak Sz. I. vádlott elitélésére vonatkozó Ítéletét azzal a részbeni változtatással, hogy őt a magánlaksértés vétségének vádja és következményei terhe alól és ehhez képest az elsőbiróság által ezért kiszabott 5 frt pénzbüntetés fizetésének terhe alól felmenti ; és azzal a további változtatással, hogy Sz. I. vádlott fogházbüntetését 2 hónapra felemelt időtartamban állapítja meg, egyebekben helybenhagyja. Indokok: A per adatai szerint Sz. I. vádlott az A. J.-ék házához azért járt, mert a számára érkezett biztosítási kötvény átvétele végett hivták. A lakásba való behatolása tehát nem volt jogtalan. Jogtalan volt ugyan a lakásban való benmaradása, miután onnan már kitiltották, ez azonban a jelen esetben nem képezhet önálló bűncselekményt, mert czélja az okirat elvétele és megsemmisítése, vagyis az okirathamisitás volt, minélfogva az ebbe, mint az elkövetés egyik alkateleme beleolvad és az erre kiszabott büntetésben találja megtorlását. A Btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétsége azért nem forog fen, mert Sz. I. vádlott a váltókat az asztalról kapta fel, a biztosítási kötvényt pedicr személy .elleni erőszak alkalmazása nélkül kapta ki a biró kezéből, ami a zsarolásnak az idézett §-ban körülirt alkatelemét nem menti ki. A büntetés kiszabásánál azonban az elsőbiróság által felhozott •enyhítő körülmények közül a vádlott izgatott kedélyállapotát el kellett hagyni, mert ellenfele arra okot nem szolgáltatott, hanem