Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

ng ben bűnösnek mondja ki, s ezért 14 napi fogházra itéli. Egyebekben ugyanazt az Ítéletet helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletében helyesen leirt tényállás mellett A. Gy.-né beismerésével is bizonyítottnak veendő, hogy A. Gy. akkor, mikor nejétől a szénatakaritás másutt való elvégzése végett távozott, azzal az utasítással bizta gondviselésére József nevü i1/^ éves saját, nejének pedig mostoha fiát, hogy a gyermek a nő mellett maradjon, s hogy a fiu tényleg a vádlottnő szoknyáját fogva s azt rángatva mellette is maradt egy ideig, s a vádlott csak akkor tudta meg a gyermeknek tőle történt eltávozását, mikor férje sikoltására figyelmessé lett s a gyermek már halálos sértéssel elgázoltatott. Az eljárás folyamán nem állapíttatott ugyan meg, mennyi idő telhetett el attól fogva, hogy a gyermek a vádlott mellől távozott ennek elgázoltatásáig, de figyelembe véve, hogy a térvázlat szerint attól a szénaboglyától, ahol a vádlott foglalkozott, a pályatestig 11 lépés volt, továbbá hogy K. J. tanúnak a végtárgyaláson tett vallomása szerint a pályatest 3 lábnyi magas, mely utat tehát a vádlottól távozva a i:/2 éves gyermek apró lépéseivel és felmászva figyelmet kelthető idő alatt tehetett meg ; tekintve végül, hogy külön és határozottan felhívta vádlott figyelmét a férje arra, hogy a gyermek mellette maradjon, kétségtelennek fogadandó el, hogy a vádlott a köteles gondosságot elmulasztotta s az ebből származott fel ügyelethiány miatt került a gyermek a sinek közé, ahol a halálossá vált elgázoltatása következett be, s hogy ekként a vádlott a Btk. 290. §. alapján az emberölés vétségében bűnös, melyért őt, enyhítő körülményül véve, hogy sürgős és súlyos mezei munkában volt elmerülve, megfelelően büntetni kellett. Egyebekben indokaiból hagyatott helyben az elsőbiróság ítélete. (1898 november 14. 3160/98. sz. a.) A m. kir. Curia ítélt : A kir. tábla ítéletének A. Gy.-né vádlottra vonatkozó és védője által felebbezett része a felhozott indokai alapján helybenhagyatik azzal a kijelentéssel, hogy a vádlottra kiszabott fogházbüntetés a f. évi január 30-án eszközlött s attól tartó vizsgálati fogságnak tekintendő letartóztatása által kitöltöttnek vétetik.