Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

339 Indokok: Az 1884: XVII. tcz. 94. §. bj p. szerint a segéd azonnali elbocsátására okul szolgáló szüneteléshez nem elég az, hogy a segéd a főnök akarata ellenére maradjon el az üzletből, hanem az is kell hozzá, hogy a szünetelés igazolatlan legyen, ez utóbbi kellék fenforgását pedig nem az dönti el, hogy bejelenti-e a segéd főnökének előzetesen az elmaradást, s kér-e tőle arra engedélyt, hanem az, hogy minő okból van távol a segéd az üzletből. Ez lévén a törvény értelme, a kir. törvényszék alaposnak találta felperesnek azt a felülvizsgálati támadását, hogy az elsőbiróság jogszabályt sértett, midőn kimondotta, hogy az alatt a három nap alatt, melyet az üzlettől távol töltött, igazolatlanul szünetelt. A felperes ugyanis azt adta elő, hogy 1897 október utolsó három napján azért volt kénytelen az üzletből elmaradni, mert kis gyermeke halálos betegségbe esett és meg is halt ; az elsőbiróság azonban nem bocsátkozott annak megállapításába, hogy ez az előadás megfelel-e a valóságnak, hanem igazolatlannak minősitette felperes szünetelését már azért, mert elmaradását alperesnek előre be nem jelentette és arra tőle engedélyt nem kért, s mert gyermeke ápolásánál más által is helyettesíthette volna magát. Ez az álláspont téves, mert az a kérdés, igazolt-e a szünetelés, a kifejtettek szerint nem az előzetes bejelentéstől és az engedélykéréstől, hanem a szünetelés okától függ. Ha tehát való az, hogy felperes azért szünetelt, mert kis gyermeke halálos betegségbe esett és meg is halt, három napi elmaradását igazoltnak kell tekinteni, mert a szolgálatban álló anyának ily rövid ideig tartó szünetelését kis gyermekének halálos betegsége és halála feltétlenül igazolttá teszi, s mivel a szünetelés csak három napig tartott, nem állott a felperesnek kötelességében az sem, hogy halálos betegségbe esett kis gyermekének ápolását másra bizza. Minthogy tehát az a kérdés, hogy valamely tény igazolttá teszi-e a szünetelést, ennek a ténynek jogi megítélését tételezi fel, tehát a felülvizsgálat körébe tartozó jogkérdést képez, az elsőbiróság pedig nemcsak az 1884: XVII. tcz. 94. §. bj pontját, hanem a sommás eljárási törvény 35. és 37. §-ait is megsértette 22*