Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

214 tőségü, ha alperes bizonyítékai előterjesztésével a bizonyítást arra is kiterjeszteni kérte volna, hogy felperest a tettlegesség megkezdése előtt tényleg annak közlésével bocsátotta el szolgálatából,, hogy alkalmatlan. Minthogy a tényállás szerint alperes ebben az irányban bizonyítékot elő nem terjesztett, a felebbezési bíróság azzal, hogy a nem perdöntő tényre kért bizonyítást nem foganatosította, eljárási szabályt meg nem sértett. Annak eldöntése, hogy valamely vitatott tény a perbeli bizonyítékokkal valószínűvé tétetett-e vagy egyáltalán nem bizonyittatott ? a bizonyítékok szabad mérlegelésének a körébe tartozik, s igy a felebbezési bíróságnak az a döntése, hogy alperes az azonnali elbocsátást nem bizonyította, felülvizsgálat tárgyává nem tehető. Abban a kérdésben pedig, hogy az elbocsájtás tényevaló-e ? bizonyító félnek alperes tekintendő, mert a kereset ellenében ő élt azzal a kifogással, hogy alperest már a tettlegesség előtt szolgálatából elbocsájtotta, következéskép a felebbezési biróság a sommás eljárás 96. §-ának a rendelkezését nem sértettemeg azzal, hogy felperest bocsájtotta esküre. 102. Az előző alkudozásoknak és felvilágosításoknak kihatása a szerződésre. Csak a lényeges feltételnek be nem következése szolgálhat alapul a szerződés felbontására. A kereskedelmi törvény 347. §-a értelmében a vevő az árut, amennyiben további tartása veszélylyel jár, jogosítva van árverésen eladatni és ezzel az eladót nagyobb kártól megóvni, ha eladó a neki joggal rendelkezésére bocsátott áruval felhívás ellenére nem rendelkezett. (1899 június 23. 2272/99. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes kártérítéshez való joga megállapíttatik, ebből folyó-lag az elsőbiróság utasittatik, hogy a kár mennyiségének megállapítása kérdésében hozzon a perköltségekre is kiterjedő uj ítéletet.