Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

200 kötvény kiadása iránti perében itélt : A kir. tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A 2. és 3. 7. a. életbiztositási szerződésekben foglalt általános biztositási feltételek 9. §. fj pontja, illetőleg 8. §. b) pontja értelmében, ha a visszatérő időszakokban fizetendő biztositási dijak meg nem fizettettek, de már előzőleg teljes három éven át az összes biztositási dijak fizettettek : akkor a biztositott tőke a befizetett tiszta dijak arányában és a viselt koczkázatnak megfelelő dijak levonásával leszállitta tik és az ilykép leszállított biztosított összegről szóló ujabb kötvény állíttatik ki, de csak abban az esetben, ha az a leszállítás a meg nem fizetett biztositási dij lejárati napjától számított egy év alatt követeltetik. Az idézett szerződési pontok tehát a biztosított fél részére feltételes jogot állapítván meg, a jelzett igény az emiitett egy évi időköz alatt annak különben elenyészése mellett a biztositónál megfelelő bejelentés utján érvényesítendő. Ha a biztositott fél ezt az igényét a meghatározott idő alatt ilyképen érvényesítette, az a körülmény, hogy ennek daczára neki az ujabb kötvény ki nem adatott vagy annak kiadása megtagadtatott, a követelés bejelentése által már megszerzett jogra nincs befolyással ; minélfogva a biztositott a megfelelő biztositott tőkére vonatkozó követelési jogát a biztositott tőke esedékességének beálltával az ujabb kötvény nélkül is érvényesítheti, de jogainak biztosítása végett ennek az időpontnak beállta előtt is követelheti annak itéletileg leendő kimondását, hogy a biztosító a megfelelő leszállított tőkeösszeget az ítélet alapján tartozik annak a szerződésben meghatározott lejárati idejében a szerződés szerint jogosultnak kifizetni. Ezek szerint tehát a fenforgó esetben felperesnek a csak 1903 és 1905. évben vagy a biztositott előbb bekövetkezhető elhalálozásával esedékessé válandó leszállított biztositási összegekre vonatkozó kereseti igényének elévüléséről szó nem lehet. Mindazáltal helybenhagyandó volt a kir. tábla ítélete, mert felperes alperes határozott tagadásával szemben csak G. A. kihallgattatni kért tanujával, továbbá főesküvel kívánta bizonyítani, hogy a leszállítást 1888 november végén kérte alperes debreczeni főügynökségénél O. L., vagy K. E. vagy B. B. alperesi meghatalmazottaktól, ugyanezek valamelyikének adván át