Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

2/3 felhozott indokokat, és ezt az ítéletet helybenhagyja egyéb indo­kaiból, és főleg azért, mert a feleknek a szerződés tartalmából kivehető akarata szerint, felperes az ott meghatározott minimális mennyiség korlátain belül azt a famennyiséget, a melyet az al­peres kivágásra neki kijelölt, a szerződésben meghatározott idő letelte előtt feltétlenül tartozott kivágni, elhordatni és alperesnek megfizetni, az elsőbiróság ítéletében erre nézve helyesen kifejtet­tek szerint pedig felperes e szerződési kötelezettségének az 1893. évben nagyrészben eleget nem tett, a mennyiben tetemes mennyi­ségű kijelölt fát az erdőben kivágatlanul visszahagyott, és igy a felperes a szerződés teljesítésében késedelmessé válván, alperes a kereskedelmi törvény 352. §-a alapján a szerződéstől jogosan áll­hatott el, továbbá mert az A. a. szerződés 2. pontjában foglalt ama kikötés, hogy felperes a Marikova község határában levő erdőkből évenkint bizonyos mennyiségű fát letaroltatni, és e fa­mennyiség vételárát alperesnek lefizetni köteles, alperes részére erdei után bizonyos minimális évi jövedelmet akart biztositani, és a felperes azzal, hogy 1893. évben tetemes mennyiségű kijelölt fát ki nem vágott, alperesnek kétségtelenül fontos anyagi érdekét sér­tette meg, végre mert alperesnek az a joga, hogy a szerződéstől elállhasson, ha azt a felperes nem teljesiti, a törvényen alapulván, azt a szerződésbe külön felvenni szükség nem volt, és igy abból, hogy alperes elállási joga a szerződésben külön benfoglalva nincsen, nem lehet okszerű következtetést vonni arra, hogy alperes ettől a jogától elállott volna. (1898 szeptember 29. 5946/98. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az A. a. . csatolt szerződés 2. pontja kifejezetten akkép intézkedik, hogy H. M. a B. a. szerződés szerint alperes tulajdonát képező, a marikovai határban fekvő kihasználás végett megvett fenyőerdőből évenkint, minden körülmények közt legalább 400,000 köblábnyi famennyiséget köteles kihasználni, mely ren­delkezés szemben azzal, hogy H. M.-nek ugyanezen szerződési pont szerint, tetszése szerinti nagyobb mennyiséget is joga volt levá­gatni, nyilván az eladó tulajdonos érdekeinek megóvása szempont­jából vétetett fel a szerződésbe, és tekintettel a szerződésnek az erdő kihasználására irányuló tartalmára, a szerződő felek közt lényeges jogot, és kötelezettséget állapit meg. Döntvénytár, harmadik folyam. XIV. l8

Next

/
Thumbnails
Contents