Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

i8 ugyan, azonban azt, hogy akár a «Priláge» helyen emiitett erdőt, akár a peres erdő területet tulajdoni joggal érvényes jogczimen s a szerzésre alkalmas módon akár a helyszínelés idejében, illetve a hirdetmény hatályossága kezdetének napjáig, akár az előtt valaha megszerezte volna, bebizonyítani nem sikerült, s e tekintetben alperes védekezése, melyet különben a 2. 7. a., a perhez csatolt s nem kifogásolt közokirat és a kihallgatott felperesi tanuk vallomásai is megerősitenek, megdöntetlen maradt annál is inkább, mert ugyanezen közokiratból világosan kitűnik, hogy a felperesnek a határosztály idejében létezett birtokilletményei az 1 — 5. pont alatt teljesen kiadattak s a helyszíneléskor készített s a felperes tulajdonát magában foglaló felső-szivágyi 8., 9. sz. telekjegyzőkönyvek ezen kiosztásnak teljesen megfelelnek. Minthogy pedig a telekkönyvi rendt. 3. §-a szerint kiigazítás tárgyát csak oly birtokviszonyok és tulajdonjogok képezhetik, melyek a telekkönyvek hitelesítésekor már léteztek, vagy legalább a hirdetmény hatályosságának kezdete napja előtt szereztettek ; továbbá minthogy a helyszínelés ajkalmával gyakorolt birtoklás puszta ténye alapján nem lehet az ingatlannak kiigazítás utján való átíratását követelni a telekkönyvileg bejegyzett tulajdonos ellenében, hanem aki a telekkönyvet kiigazítani kívánja, alperesnél erősebb jogot kell bizonyítania, ilyet pedig felperesnek bebizonyítani nem sikerült, ennélfogva keresetét elutasítani kellett. (Legfőbb ítélőszék 1872 január 13. 1154. szám, 1878 július 25. 6266., kir. Curia 1885 szeptember 22. 1192. sz. határozatai.) A debreczeni kir. tábla itélt : A kir. járásbíróság ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért, mert az elbirtoklás czimén szerzett tulajdonjog alapján kiigazításnak csak akkor van helye, ha az elbirtoklás már az első telekkönyvi felvétel idejében befejezve volt volna, mi azonban a jelen esetben a határosztálynak 1845-ben történt befejeztére való tekintettel az elbirtoklásra feri nem forog és felperes keresetét az elbirtoklásra nézve is alapittotta, továbbá, mert a mennyiben a becsatolt földkönyvkivonat szerint a kérdéses terület a volt úrbéreseknek adatott volna, és tehát ez alapon 1868 után azok élhetnének keresettel. A m. kir. Curia itélt : A másodbiróság ítélete az abban felhozott és felhívott indokoknál fogva helybenhagyatik.