Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

95 felperesek által valódiság és tartalomra nézve kétségbe nem vont s a bérleti szerződés minden lényeges kellékeivel biró 2. 7. alatti okirattal, továbbá az eskü alatt kihallgatott s az általános kérdésekre adott feleleteiknél fogva kifogás alá nem eső Lippert Gy. és Lippert T. tanúinak a döntő körülményekre adott egybehangzó vallomásaival beigazolta azt az állítását, hogy a kérdéses bérleti helyiségekre vonatkozólag a kereseti állítás szerint is irásba foglalva létrejött és alperes által 2. 7. a. csatolt bérleti szerződés tanúságaként a felperesek által vitatott időben 1895 február 9-én, mint a bérleti szerződés végleges megkötésekor felperesek egy szóval sem tettek említést arról, hogy ők azokat férfi és női ruhaterem berendezésének czéljaira kívánják kibérelni. Ugyanis a felperesi és alperesi tanuknak egymással ellentétben álló vallomásai közül a fentebb már megnevezett alperesi tanuknak a 2. 7. alatti bérleti szerződés tartalmával mindenben egyező egybehangzó vallomásai voltak figyelembe vehetők, mert a 2. 7. a. bérleti szerződés vonatkozó részeiben mindenütt csupán csak lakásról van említés téve ; már pedig, ha a peres felek abban egyeztek volna meg kölcsönösen a lakbérleti szerződésnek irásba foglalva lett végleges megkötésekor, hogy felperesek a 2. v. alattiban jelzett lakás helyiségeit női és férfi ruhaterem berendezésének czéljaira is jogosítva lennének felhasználni, ennek, mint egyik lényeges feltételnek, a fentebb már megnevezett tanuk egybehangzó vallomásai szerint az alperesi állítással egyezően két egyenlő példányban felperesek kérelmére kiállított s az utóbbiak által kifogás nélkül elfogadott és egy példányban ezeknek is átadott 2. 7. alattiban is benne kellene foglaltatni. Míg ellenben a felperesi részről felhívott s eskü alatt kihallgatott özv. Wolf B.-né Fischer S.-né, Wolf I. és J. tanuk vallomásai, eltekintve attól, hogy ezek felperesekkel közeli rokonságban állanak, s igy ezek vallomásai felette aggályosak már csak azért is, mert ezek közül az alperesi tanuk egybehangzó vallomásai szerint csakis a 2. rendű alperes Wolf Irma leánya volt jelen a 2. •/. a. kiállítását közvetlenül megelőzött alkudozások, tehát a peres felek közt a bérleti viszonyt véglegesen szabályozó 2. 7. a. kiállítását közvetlenül megelőzött időben, valamint annak kiállítása idejében is, mert a 2. 7. a. okirat tartalmával lényegileg