Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

64 végrehajtásokkal zaklatják, ekként őket megfélemlítve, vagy fizetésre, vagy árverésbe kényszerítik. Minthogy pedig az ilyen üzelemben a minősített uzsora minden alkotó eleme megállapíthatónak mutatkozik, a másodbiróság megszüntető végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság vádhatározata hagyatott helyben ezen és a benne felhozott, a fen előadottakba nem ütköző indokoknál fogva. 24. Annak megállapításánál, hogy a váltón valamely kellék külsőleg töröltnek jelentkezik-e vagy sem, minden egyes esetben csakis a váltónak azt feltüntető alakja lehet irányadó. A törlés megállapítása esetén pedig az, hogy az szándékosan történt-e, a bizonyítás tárgyát képezi és a váltótörvény 6. §-ának végtétele csupán a bizonyítási teher szabályozása tekintetéből állítja fel a vélelmet a törlés szándékosságára nézve, amely vélelem azonban csak abban az esetben érvényesülhet, ha a törlést az arra jogositott eszközölte. Ha tehát a perben bebizonyul, hogy a törlést nem a váltóbirtokos eszközölte, hanem más, ugy a kifogásoló alperesnek áll feladatában azt bizonyítani, hogy ez a más a törlést a váltóbirtokos beleegyezésével vagy hozzájárulásával tette, mert ellenesetben nem jöhet alkalmazásba a váltótörvény 6. §. harmadik bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a váltó lényeges kellékének szándékos törlése a lényeges kellék hiányával ugyanazon tekintet alá esik. (1899 február 7. 1192/98. sz. a.) A m. kir. Curia: Löwy Adolfnak, Hecht Jakab elleni 1000 frt iránti váltóperében itélt. A kir. ítélő tábla ítélete helybenhagyatik, mellőzve azt az indokot, hogy a tentával irt váltóaláirásoknak irónnal történt áthúzása esetében rendszerint nem vélelmezhető, hogy a törlés az aláírás érvényének megszüntetése végett szándékosan történt,