Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

54 Ugyanis 1898 február 7-én délután 1 órakor vádlott szülei házából eltávozván, felkereste azon helyet, hol fegyverét rejtve tartotta, a puska két csövét a rendes töltésen kivül még kőgolyóval is megtöltötte, s azon elhatározással, hogy azon egyént, kinek lova, szekere van, le fogja lőni és a fogatot ezután elveszi, elindult a fegyver rejtek helyétől a Déda községbe vezető útra. Útközben az ut mentén elterülő mezőn trágyát hordó embert vett észre, kinek két lova és szánja volt, elhatározta, hogy ezen egyént fogja meglőni és lovát, szánját elveszi, s azzal Erdélybe utazik. Ezen elhatározása után vádlott a trágyát hordó egyén B. K. felé ment és miután az beszédbe ereszkedett vele és őt szánjára hivta, vádlott az elhalt B. K.-nak háttal fordulva a szánra ült,., és midőn igy igen rövid ideig haladtak, észrevétlenül ezen helyzetéből megfordult, térdre ereszkedett és fegyverét a B. K. hátának irányozva, azt közvetlen közelből elsütötte. B. K. a lövés után nyomban holtan hátra esett a szánon, ekkor vádlott a szánról leugorva, a lovakat megállította, a holttestet a szánról lehúzta és azt visszahagyva, a szánnal elhajtott, útközben a fegyverét is eldobta. A történtek után vádlott aznap és a következő nap községrőlközségre vándorolt, mig február 8-án este felé Beregszászba észrevétlenül visszatért, a város előtt a lovakat és a szánt elhagyva, a lovakat szabadjára eresztette, maga pedig még február 9-én estélig bujdosott, amikor is végre elfogták és letartóztatták. A megölt B. K. holtteste megölésének napján délután megtaláltatván, a megejtett törvényszéki bonczolás alapján megállapittatott, hogy B. K. egy a 6. és 7. hátcsigolya közt a mellkasba hatoló lősebet szenvedett, és hogy halálának közvetlen oka. szivhüdés volt, mely az idegen kéztől szenvedett, a háton keresztül a mellkasba hatolt lövés által idéztetett elő. Vádlott a vizsgálat s a főtárgyaláskor beismerte, hogy az 1898 február 7-én, amidőn reggeli 8 órakor dr. F. M. ügyvéd irodájába bement és főnöke otthon nem lévén, mi dolga sem volt,, ezen tétlensége alatt eszébe jutott, hogy aznap reggel szülei azon búsultak, hogy a liszt és kenyér fogyatékán volt, azon gondolkozott, mikép lehetne szüleinek szorult helyzetében segítségére lennie, amikor is ugy 10 óra tájban eszébe jutván, hogy