Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

91 mények közt a sértettek személye ellen irányuló, s azok letartóztatásában nyilvánuló erőszak csupán a zsarolás elkövetésének eszközéül szolgál és különálló bűncselekményt nem képez, ennélfogva a személyes szabadság megsértése vétségének önálló megállapítását mellőzni kellett, azonban tekintettel arra, hogy vádlott sértetteket jogtalan módon veszélyes eszközzel való fenyegetéssel arra kényszeritette, hogy 5 frtot fizessenek vagy megfelelő zálogot adjanak, a cselekmény a zsarolás bűntettének alkatelemeit foglalja magában, a miért is vádlottat arra való tekintettel, hogy a cselekményt két egyén irányában követte el, két rendbeli zsarolás bűntettében bűnösnek nyilvánítani s az elsőbiróság ítéletében felsorolt nyomatékos enyhítő körülmények figyelembe vételével a Btk. 92. §-ának alkalmazása mellett a rendelkező rész szerinti megfelelő büntetéssel büntetni kellett. (1897 február 16. 451. sz. a.) A m. kir. Curia itélt : A kir. tábla ítélete az abban felhozott és felhívott indokok alapján, a minősítésre vonatkozólag pedig azért hagyatik helyben : mert vádlottnak az ügy adataival megállapított azon czélzatához képest, hogy állítólagos kártérítési igényét érvényesíteni vagy biztosítani akarta, a személyes szabadság megsértése is csak «kényszerités» volt, s így ezzel, habár súlyos módon, csak a Btk. 350. §-ában körülirt zsarolás egyik alkateleme valósittatott meg. A czél és a ténykedés folytonossága által a zsarolásba olvadt szabadságvesztés tehát elvesztvén önállóságát, a cselekmény helyesen minősíttetett egységesnek. 34Felmentés a Btk. 359. §-ának vádja alól azon czimen, hogy a vádlott nem tudta, hogy az illető tárgyak, mint az ingatlan tartozékai le voltak foglalva és hogy az elidegenítési tilalom sem közöltetett vele. (1898 szeptember 9. 5986. sz. a.) A debreczeni kir. törvényszék: Sikkasztás vétségével vádolt özv. T. L.-né és társa elleni bűnügyben itélt: A kir. törvényszék özv. T. L.-né vádlottat a Btk. 359. §-ába