Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

^6 tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 487. §-a értelmében a szerződési igény az érvényesithetés időpontjától számitott egy év alatt évül el, ezen egy év pedig a kereset beadásakor még le nem telt, mert az 1896 június 22-én kezdődött elévülési határidőbe a felek közt 1897 február 24-től június 5-ig folyamatban volt egyezségi alkudozások alatt lefolyt idő be nem számittathatván, az 1896 június 22-én megkezdődött elévülés csak 1897. évi október 3-án fejeződött volna be, a kereset pedig már 1897. évi szeptember 19-én adatott be, és tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 487. §-ában előirt egy évi elévülési idő a kereskedelmi törvény 507. §-a értelmében a szerződő felek magánmegállapodása által meg nem rövidíthető, és igy a biztosítási feltételek 21. §-ának azon határozmánya, mely az elévülési időt hat hóban állapítja meg, érvény nyel nem bír, mindezeknél fogva a kereseti jog elévülésére vonatkozó alperesi kifogás sem bír alappal. Mindezek alapján a kir. táblai ítélet megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete a per főtárgyára nézve ezen indokokból helybenhagyandó volt. = Dtár r. f. XXIII. 84. lapon közölt esetben azt mondta. ki a Curia 1879-ben, hogy a szerződő feleknek jogukban áll a káreset bejelentésének határidejét közelebbről meghatározni és a. késedelmes bejelentés következményeit a törvénytől eltérőleg megállapítani ; érvényes tehát oly kikötés, mely szerint a tüzeset a biztosított részéről a biztosító-társaságnak 24 óra alatt múlhatatlanul bejelentendő, mert különben a biztosított összes kárpótlási igényeit elveszti. Régente a gyakorlat azon az állásponton volt, hogy az elévülési időt a felek megrövidíthetik. Dtár r. f. XXV. 100. lapr u. f. V. 35. 1. Helyes és a törvény intentiójának megfelelő a. mostani felfogás. A gyakorlat elejétől fogva azt a felfogást követi, hogy az elévülési határidőbe az egyezkedési alkudozások alatt lefolyt idő be nem számitható. Dtár u. f. V. 23. sz., X. 72. sz., XXVIIL 59. sz. Hasonlóképen elismertetik, hogy az igény elismerése megszakítja az elévülést. Ezzel nem egykönnyen egyeztethető össze az a most már állandó gyakorlat, hogy a fuvarozó, nevezetesen