Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

-rMidőn az ügy ekképen újra felvétetett, az alapperbeli és perujitási adatok együttesen a maguk összhatásában abból a szempontból voltak mérlegelendők, hogy a felmerült vád még mindig bebizonyitottnak tekinthető-e, és vajon a védelem adatai és bizonyítékai a terhelő adatokat és bizonyítékokat nem gyengitették-e meg oly mértékben, hogy azokra marasztaló ítélet többé nem alapitható ? A fegyelmi biróság az alapperben az 500 frt óvadéki minőségét megállapította, és pedig leginkább vádlott azon ténykedésénél fogva, amely szerint maga beismerte, hogy Sz. B.-tal az 500 frtról el akart számolni, hogy e czélból többször hivta magához, és hogy az elszámolás meg nem történt, az csupán Sz. B. makacsságán alapul. Tehát maga vádlott elismerte, hogy az 500 frtról akár mint óvadékról, akár mint előlegről elszámolni tartozik, s így azt jogosan vissza nem tarthatja : vádlott később az 500 frt jogi minőségére nézve több rendbeli, perujitó kérvényében előadását több izben változtatja, majd «előleg*-nek nevezi, majd legvégül azt állítja, hogy ő 550 frtért vállalta el az ügyet, mintegy átalány díjért és pedig akképen, hogy ebből szükség esetén óvadékot is tesz. Vádlott ezen védekezését változtató eljárása igen erős gyanuokot képez ugyan ellene a tekintetben, hogy nem járt el kifogástalanul, de önmagában véve nem elegendő a vétkesség megállapítására. A fegyelmi biróság a vétkesség megítélésénél csupán a tárgyi adatokat és mozzanatokat vette figyelembe. Terhelő tanuként Sz. B. a volt panaszos jelentkezik, aki panaszát még mostan is fen kívánná tartani és ezen ügyből folyólag még mindig követelési igényt támaszt vádlott ellen. Ez a tanú határozottan vallja ugyan, hogy az 500 frtot tisztán óvadék czéljaira adta a vádlottnak, de a fegyelmi biróság teljesen megbízható tanúnak nem tekinti őt, mert saját beismerése szerint is még mindig érdekelt ebben az ügyben és másrészt vallomása tárgyilag véve is megbízhatatlan, miután egész a mai tárgyalásig tagadta azt, hogy vádlott testvére érdekében eljárt, holott vádlott tényleg eljárt és erről az ügy iránt oly nagyon érdeklődő Sz. B.-nak tudomással kellett bírnia. S ha ezen tudomását mégis tagadta, azt csak azért tehette, hogy vádlott iránti követelését