Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

69 figyelembe vételével téves alpereseknek az az érvelésük, hogy a kikötött idő elmultával a kezességből származó követelésük megszűnt. Mert a tényállás szerint alperesek nem egy bizonyos idő tartamára, hanem határozott fizetési idővel biró tartozásáért vállaltak kezességet, ennél pedig a fizetési idő elmultával a kezességből származó kötelezettség meg nem szűnik. Annak az alperesi panasznak sincs törvényes alapja, hogy felperes a főadós tartozása fedezésére adott váltók alapján a váltókötelezettek ellen pert és végrehajtást folytatván, egyidőben ellenük ugyanez a követelés nem érvényesíthető. Mert alperesek, mint készfizető kezeseknek, ez a kifogásuk ellenkezik elvállalt egyetemleges kötelezettségükkel. Nem bir alappal alpereseknek az a panaszuk sem, hogy az ujitás létrejöttére alapitott kifogásuk jogszabály mellőzésével nem vétetett figyelembe. Mert a fizetésre a felperes részéről engedett halasztással ujitás létre nem jött. Alpereseknek az a panasza pedig, hogy felperes a váltókat lejáratkor nekik bemutatni, s őket a tartozás rendezésére felhivni tartozott, alappal azért nem bir, mert miként a felebbezési bíróság ítélete vonatkozó indokaiban ki van fejtve, alperesek nem váltói kötelezettségben álló kezesek. De ha ezek szerint a kikötött fizetési idő elmultával s az adott halasztással egymagában véve alpereseknek elvállalt készfizetői kezességükből származtatott kötelezettségük nem is szűnt meg, ezek mellett nem téveszthető szem elől, hogy valamint az egyszerű kezesség, ugy a készfizetői kezességnél is fenáll az a jogszabály, hogy ha a követelés megfizetésére határozott idő köttetett ki, s a hitelező a határidő lejárta után a kezes beleegyezése nélkül, az akkor még fizetőképes főadósnak a fizetésre halasztást enged, és ha a főadós ez idő után fizetésképtelenné válik, s a kezes oly helyzetbe jut, hogy visszkereseti igényét nem érvényesítheti, a kezes elvállalt kötelezettsége alól szabadul. Minthogy pedig a felebbezési bíróság ítéletében tényként van megállapítva az, hogy alperesek a 2. 7. a. mellékelt okirat alapján azzal a kifogással is éltek, hogy a halasztás engedésével felperes az ő visszkereseti igényük érvényesítését meghiúsította, és hogy a felek bizonyítani is kívánták a mármarosszigeti takarékpénztár