Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

44 tulajdonitható, mely a bontó ok fen forgása iránt elővélelmet állapitana meg és következményül vonná a házasság felbontását ; mert a keresetben felsorolt tények tekintetében a kir. törvényszék helyesen állapitotta meg, hogy azok bizonyítást nem nyertek, minthogy a birói állandó Ítélkezési gyakorlat folytonosan alkalmazza azt a jogszabályt, hogy a közjogi természetű bontó perekben a beismerés egymagában bizonyítékul nem szolgálhat ; az a tény pedig, a melyre felperes keresetét a tárgyalás folyamában kiterjesztette és a mit felperes ugy állított oda, mint a házassági törvény 80. §. aj pontja alá esőt és olyat, a minek következtében a házassági viszony teljesen feldulatott, hogy t. i. alperes férjét házasságtöréssel vádolja, abból az okból nem fogadható el a megjelölt törvényszakasz alá eső bontó okul, mert a keresettel és azzal a kérelemmel szemben, hogy alperes vétkességéből bontassék fel a házasság, alperes feltételesen, bontás esetére felperes vétkességét a házassági törvény 85. §-a alapján és igy a törvény által engedett módon és ennek határai között kérte megállapítani és csupán kérelmének indokolására hozta fel azokat a tényeket, melyekből felperesnek ez a vétkessége megállapítható volna ; minthogy azonban alperes bontást nem kért, e tények bizonyításának szükségessége fen sem forgott. (1898 február 8. 401. sz. a.) A m. kir. Curia itélt: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A másodbiróság ítélete az abban felhívott és felhozott indokok alapján s a felebbezésre vonatkozóan még azért volt helybenhagyandó, mert a bíróság annak mérlegelésére, hogy a házassági viszony a házasfelek egyéniségeinek és életviszonyainak figyelembe vételével a felbontást kérő félre nézve mily mérvben van feldúlva, az 1894. évi XXXI. tcz. 80. §-ának utolsó bekezdése szerint csak az eme §. aj, bJ, cj, dj pontjaiban elősorolt esetekben, vagyis akkor van hivatva, ha az már bizonyítva van, hogy a másik házasfél házastársi kötelességeit szándékosan és súlyosan megsértette, ebből pedig önként következik, hogy a nem vétkes házasféllel szemben magábanvéve az a körülmény önálló bontó okot nem képezhet, hogy a házasság a felbontást kérő félre nézve esetleg saját vétkességéből avagy egyébként elviselhetetlennek állíttatik.