Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

41 2. r., és Vucskov Vakár 3. r. vádlott pedig egy rendbeli vétségben, mint a Btk. 70. §. szerinti tettestársak mondatnak ki bűnösnek, és e miatt Miklea Mária a Btk. 96., 97. §-ainak alkalmazásával 1 havi fogházra, mint összbüntetésre, Minda Ádám és Vucskov Yakár pedig személyenkint 15 napi fogházra Ítéltetnek. Indokok: Az elsőbiróság ítéletében felsorolt terhelő adatok által kétségtelenül bizonyítva van az, hogy Miklea Mária vádlotttársait reá bírta arra, hogy azok idegen nevek alatt valljanak, és bizonyítva van az is, hogy mikor a tanúkihallgatás a verseczi kir. járásbíróság által 1894 július 23-án foganatosíttatott, akkor Minda Adám 2. r. és Vucskov Vakár 3. r. vádlott a bíróságot tévedésbe'ejtve, csakugyan idegen nevek alatt tették meg vallomásukat. Minélfogva a bűnösség tekintetében a kir. tábla ítéletét megváltoztatni és e részben a kir. törvényszék ítéletét, az abban felhozott vonatkozó és a fenti indokok alapján, helybenhagyni kellett. A cselekmény minősítésére és a büntetésre nézve azonban a kir. törvényszék Ítélete is megváltoztatandó volt azért, mert a perben álló felek perjogi viszonyaira nézve lényeges körülmény az, hogy midenki a maga neve alatt hallgattassák ki és vallomása e név alatt vétessék jegyzőkönyvbe. A jelen esetben azonban a fentebbiek szerint Miklea Mária felbujtása folytán Minda Ádám és Vucskov Vakár a bíróságnál Marku Jón, illetve Luczku Torna nevek alatt jelentkeztek és e e nevek alatt vallottak ; e szerint mind a három vádlott nyilvánvalókig közreműködvén arra, hogy más jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tények vezettettek be egy közokiratba, — ez a cselekményük — figyelemmel arra, hogy a tekintetben, mintha Minda Ádám és Vucskov Vakár vádlottak a polgári per lényegére nézve hamisan vallottak volna, a most nevezettek ellen terhelő adat nem forog fen, és igy az sem bizonyítható ellenük, hogy vallomásuk által maguknak vagy másnak jogtalan hasznot akartak volna szerezni, a Btk. 40c. §. 1. bekezdésébe ütközik, és igy cselekményük ellenükben a most hivatkozott törvény §-ába ütköző közokirathamisitás vétségét állapítja meg. Végre a büntetés a javukra első bíróságilag felhozott enyhítő körülmények figyelembe vételével méretett ki.