Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

.35 Minthogy ezek szerint vádlottakat Ravasz Anna bántalmazásában ölési szándék vezette, minthogy ezen szándékot hosszabb időn keresztül előre megfontolták, minthogy szándékuk foganatosításában, illetve tervezett cselekményük bevégzésében a hatóság közbelépése, s a kiszemelt áldozat gondos ápolásba vétele által akadályoztattak meg, s minthogy cselekményük beszámításának kizárására semmi ok sem forog fen, Frnka Ignáczot és nejét a Ravasz Anna ellenében elkövetett, a Btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság bűntettének, a 65. §. szerinti kísérletében kellett bűnösnek kimondani s a megérdemelt büntetéssel sújtani. Az a vadállatias kegyetlenség, amelylyel vádlottak a sértett kis leányt bántalmazták, igen nyomatékos súlyosító körülményt képez ugyan, mégis ezzel szemben a bíróság a vádlottak büntetlen előéletét, s azt a körülményt, hogy a sértett teljesen meggyógyult, oly mérvű enyhítő oknak találta, hogy a kiszabott büntetést látta megfelelőnek. A megállapított szabadságvesztésbüntetésbe az eddig kiállott vizsgálati fogság arányos részének betudása a Btk. 94. §-án alapul. A bűnügyi költségben való marasztalás az elitéltetés jogi következménye, a behajthatlanság kimondását pedig vádlottak vagyontalansága indokolja. A most elbírált esetből kifolyólag vád emeltetett Frnka Ignácz és neje ellen még a Btk. 287. §. 3. bekezdésébe ütköző gyermekelhagyás büntette miatt is ; tekintve azonban, hogy Ravasz Annának a lakásban elzárva hagyása a gyilkosság büntette kísérletének tényálladékát képező sanyargatásba olvad, vádlottakat külön még ezen bűntettben is bűnösöknek kimondani nem lehetett. A budapesti kir. itélő tábla itélt: A kir. tábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. (1898 január 11. 13,846. sz. a.) A m. kir. Curia itélt: Tekintettel vádlottaknak a cselekmény végrehajtásában nyilvánuló rendkívüli vadságára és a bántalmazások nagy számára és súlyosságára : vádlottak főbüntetése fejenként 8 évi fegyházra felemeltetik, egyebekben pedig a kir. itélő tábla Ítélete az abban felhívott indokok alapján helybenhagyatik azzal a meghatározással, hogy vádlottak fegyházbüntetése a mai naptól számítandó és abból a vizsgálati fogság által 10—10 hó kitöltöttnek veendő.