Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

2b Indokok: Alperes I. G. 130/1. szám alatt közvetlenül a kir. Curiához kérvényt nyújtott be, melyben ujabb képviselőjének megnevezése mellett felülvizsgálati kérelme kiegészítéséül ujabb panaszpontokat sorol fel. E kérvény mint nyilván szabálytalan, érdemi figyelembe nem vétetett, ép ugy, mint a felülvizsgálati kérelem mellett bemutatott s az alsóbiróságoknál nem szerepelt ujabb okiratok, mert a felek a szóbeli tárgyaláson is kérelmeiket csupán a már írásban beadott felülvizsgálati kérelem keretén belül felhozott panaszpontokra kiterjedően indokolhatják, ennélfogva alperesnek a felülvizsgálati határidő letelte után beadott s a felülvizsgálati kérelmet ujabb panaszpontokkal kiegésziteni czélzó kérvénye érdemi figyelembe nem vehető, és mert a sommás eljárási törvény 197. §-ának rendelkezése értelmében a felülvizsgálati kérelemben ujabb bizonyítékok csak annyiban hozhatók fel, a mennyiben valamely eljárási szabály nem alkalmazása vagy nem helyes alkalmazásáról lehet szó, ez eset azonban fen nem forog. Ezek után áttérve alperes felülvizsgálati kérelmére, abban alperes lényegileg azt panaszolja, hogy a bizonyitékok helyes mérlegelése mellett nem vehető bizonyítottnak, hogy Benedek Lajossal a bérleti viszony megszüntettetvén, a folytatólagos bérleti szerződést alperes akár felperessel, akár annak jószágigazgatójával saját személyében megkötötte volna, már pedig hallgatagon szerződés nem köthető. E panaszrak nincs megállható alapja, mert megjegyezve azt, hogy a szerződési akaratot nemcsak kifejezetten szavakkal, hanem hallgatólag is lehet nyilvánítani oly cselekvények által, a melyek a szerződési akaratban való kétkedésre minden észszerű okot kizárnak, a felebbezési bíróság azokból a megállapított tényekből hogy az alperes a bérösszeg megfizetésére időhaladékot a saját maga nevében kért, hogy az 1896-iki utolsó T/4 évi bért alperes a saját felperes elleni követelésének beszámításával saját nevében törlesztette, hogy az egyik albérlőnek a bérletet saját rendelkezési jogának megszűnésére való hivatkozással maga mondotta fel, hogy a bérlethez tartozó egyik belsőséget 1896 augusztusban alperes önnevében adta albérletbe, hogy egyik késedelmes albérlőt saját nevében perelte, és hogy egy esetben törvényes zálogjog alapján