Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

15 Tekintve továbbá, hogy az A. a. szerződés 6., 9. és 10. pontja értelmében a bizományi eladás minden egyes esetben a felperes által meghatározott árakban történt és alperes azt a részére kiadott «Consignationsnóták» szerint volt köteles eszközölni, tehát az árak meghatározásánál egyedül felperes akarata érvényesült, tekintve továbbá arra is, hogy a C. alatti jegyzékben nevezett czégek részére leszállított áron eladott szalámi eladása is, az erre vonatkozóan 20—43. alatti «Consignationsnóták» és 44. alatti könyvkivonat szerint ugyanazon eljárási mód szerint történt, mint utóbbi eladások, mivel szemben felperesnek puszta tagadása egymagában figyelembe nem jöhet, már azon oknál fogva sem, mivel felperes már keresetében a leszállított árak melletti eladást saját akaratából kifolyólag maga állítja, azt azonban, hogy a leszállított árak melletti eladás, amint ezt felperes későbbi periratában állítja, alperes hozzájárulásával ennek veszélyére s illetve rovására történt, felperes nem bizonyította, ily körülmények között felperesnek a kereskedelmi törvény 381. §. alapján támasztott azon igénye, hogy a leszállított árak mellett eladott árura nézve vevőnek most már alperest tekinthesse és az alapon árkülönbözetet követeljen akkor, a midőn a fentiek szerint alperes az eladásokat a részére kijelölt árak mellett eszközölte, a kereskedelmi törvény 370. §. rendelkezésével szemben jogosan meg nem állapitható. Minthogy ezek szerint felperes azt, hogy alperes mint bizományos hamis vevőket nevezett és ebből kifolyólag alperes rosszhiszemű eljárása volt oka annak, hogy a B. alatti jegyzékben jelzett áru nem lett elfogadva, nem bizonyította, tovább minthogy a C. alatti jegyzéknek a B. jegyzékkel kapcsolatossága felperes részéről szintén nem lett kimutatva, e mellett azonban 640 kilogr. szalámira nézve az összefüggés egyáltalán ki van zárva, mivel azon mennyiség a felperes saját raktárán lévőnek van jelezve, s tekintve főleg arra, hogy a 8234 kilogr. szaláminak leszállított ároni eladása ugyancsak felperes elhatározása alapján történt, az ezen szalámimennyiség után követelt árkülönbözet a jogos alapot nélkülözi, miért is mindezeknél fogva felperest keresetével el kellett utasítani. (1897 április 22. 577. sz. a.) A kolozsvári kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítélete abban részében, mely szerint felperes követelésének r 166 írt 16 krt meg-