Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

132 tositás esetében az egyes évek, illetve a koczkázat viselésének kezdete helyett állandóan ez éveknek későbbi szakában, illetve a koczkázat viselésének folyamán fizettessék, ez mindig a díjfizetés szerződésszerű elhalasztásának, illetve hitelezésének tekintendő. Következésképen habár a biztositási szerződés az elhalasztott díjfizetés elmulasztásával a kereskedelmi törvény 485. §. 4. pontja értelmében kétségtelenül hatályát veszti, ilyen esetben az a szerződés a díjfizetésre engedett esedékesség időpontjában válik hatálytalanná és igy ez a körülmény annak a szerződésnek addig hatályos fenállását nem érintvén, egyrészről a biztosító addig a koczkázatot kötelességszerűen tényleg viseli, másrészről a biztosított a kereskedelmi törvény 486. §. 2-ik bekezdésében foglalt rendelkezésnél fogva a díjfizetést egészben jogszerűen meg nem tagadhatja. Nevezetesen a kereskedelmi törvény 486. 2-dik bekezdése akként rendelkezik, hogy a biztosított, ha a szerződés megszűnését ő okozta, a lejárt dijat is megfizetni köteles ; már pedig kétségtelen az, hogy ha a biztosítási szerződés a visszatérő időszakban fizetendő díjnak az esedékesség időpontjában le nem fizetése következtében hatályát veszti, ama szerződés megszűnésére a biztosított szolgáltatott okot a díjfizetés elmulasztásával. Azonban a kereskedelmi törvény 486. §. 2. bekezdésének fentidézett rendelkezése a keresk. törv. 485. és 486. §§. rendelkezéseinek egybevetése alapján helyesen csak ugy értelmezhető, hogy a biztosított a viselt és letelt koczkázati időtartamra eső megfelelő biztosítási dijat tartozik viselni; a mi nem áll ellentétben a koczkázat és a biztosítási díj oszthatatlanságának elvével,, mert a koczkázat maga csak akkor és addig tekinthető oszthatatlannak, ha és a meddig a koczkázat hatályában fenáll ; a koczkázat oszthatatlansága tehát megszűnik abban a pillanatban, a mikor maga a koczkázat a vonatkozó biztosítási szerződés hatálytalanná váltával szintén hatályát vesztette, a mihez képest a koczkázat oszthatatlanságának megszűntével összefüggően és szükségképen megszűnik a koczkázat ellenértékét tevő biztosítási dijnak oszthatatlansága is. Nem vitás a felek között és a felebbezési bíróság ítéletében tényként meg is van állapítva az, hogy a perbeli felek között minden év szeptember hó i-én fizetendő évi 529 frt 07 kr. biztosi-