Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

127 tett tehát a felebbezési bíróság azzal, hogy ezt a szerződést oly­kép értelmezte, hogy az az A. a. szerződés 13. pontja értelmében tiltott átruházást foglal magában. Megállapította továbbá a felebbezési biróság az A. a. szerző­désnek alperes részéről történt megsértését azon az alapon is, hogy az emiitett szerződés 14. pontja szerint átvett földek haszon­bére az 1893/94. és 1894/95. évekre alperes által nem fizettetett ki. Tekintve azonban, hogy haszonbérbeadók az A. a. szerződés 18. pontjában fel vannak jogositva arra, hogy a haszonbérlő ellen minden ebből a szerződésből megillető követelésük tekintetében magukat a haszonbérlő által letett biztosítékból kielégíthessék, mely esetben haszonbérlők kötelesek az ekkép megcsonkított biztosítékot 15 nap alatt 150 frt bírság terhe mellett a teljes összegre kiegészíteni, e szerint a feltétel szerint tehát haszon­bérbeadóknak joguk levén magukat a hátralékos haszonbérre nézve a biztosítékból kielégíteni, ha a szerződési viszony fenállása alatt ezzel a jogukkal nem éltek, most már a szerződési viszony megszűnte után nincsen joguk alperest a fizetési késedelem követ­keztében a szerződésből folyó jogaik elvesztésére köteleztetni. De egyébként, habár nem is alapos alperesnek az az ellen­vetése, hogy felperesek a 2. 7. a. levél szerint arról értesíttettek, hogy a hátralékos bér elszámolás tárgyát képezi — mivel a 2. 7. a. levél kifejezetten erre a haszonbérre nézve az elszámolás tekinte­tében vonatkozást nem is tartalmaz — a szóban forgó elszámolás peres felek között abból az okból is szükséges volt, hogy az A. a. szerződés 14. pontjában azoknak a földeknek évi haszon­bére, melyek az A. alatti szerint alperes által igénybe vehetők, egy összegben megállapítva nincsen, hanem erre nézve az a megállapodás, hogy 7 frt 50 krjával 1200 D ölenként átengedtetik annyi, amennyi az ottan jelzett czélra kívántatik, tehát csak köl­csönös leszámolás után állapitható meg, hogy tényleg mily ki­terjedésű ingatlant használt alperes. Azt pedig felperes sem állítja, illetve a tényállást erre nézve megállapittatni nem is kívánta, hogy ily leszámolás megtörtént volna, és annak ellenére alperes a haszonbér fizetését megtagadta volna. Ebből tehát a szerződésszegésre a következtetés le nem vonható, főleg miután felperesek nem is állítják, hogy a szerződés

Next

/
Thumbnails
Contents