Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

159 ben összesen 320 frt 6 kr. erejéig telj esitett szolgáltatás ellenértéke iránt állították ki, s a váltónak ily értékét a 4—6. 7. a. igazolt 310 frt erejéig teljesített fizetések és a kifogásokban részletezett 16 frt 65 kr. ellenköveteléseknek beszámítása által kiegyenlítették. Miután a felperes tagadta egyfelől, hogy az alperesek a kereseti váltót a 9. '/. a. számla szerint teljesített szolgáltatás fedezetéül állították ki, másfelől pedig, hogy az alperesek által felsorolt fizetések által a váltó ki lenne egyenlítve, mert előadása szerint, az 1. r. alperesnek a 9. 7. a. számlában kitüntetett teljesítményeken felül utóbb még 1000 frt értéket jóval meghaladó bort hitelben szállitván, a fizetéseket az alperesek ezen borszállításokra teljesítették, és miután az alperesek is beismerték, hogy a felperes a 9. 7. a. alatti számlán felül hitelben bort szállított, ennélfogva az alpereseknek kifogásaira tekintettel, elsősorban az képez döntő kérdést, hogy az alperesek a kereseti váltót kizárólag azon szolgáltatások ellenértéke fedezetéül állitották-e ki, a melyeket a felperes a 9. sz. a. számla szerint teljesített ? Ennek bizonyítására az alperesek a felperesnek 2. 7. a. levélre hivatkoztak. E levél tartalmával azonban az alperesek állítása nincs bizonyítva, mert abban a felperes az 1. r. alperesnek a jövőben teljesítendő borszállításokra vonatkozóan kíván az alperestől 320 frt erejéig váltónak kiállítását a végből, hogy, a mint kifejezi magát: «legyen valami a kezében". A levélnek ily tartalma épen azt igazolja, hogy a felperes nem egy, bizonyos alkalommal teljesített szolgáltatás, hanem általában az 1. r. alperes részére teljesítendő borszállítások fejében kívánta fedezetül a kereseti váltót. Következőleg a 2. 7. a. levél alapján a kereseti váltó nemcsak a levél kelte után rövid időre a 9. V. a. szerint, hanem a felek egyező előadása szerint a felperes által utóbb teljesített borszállitmányok fedezetéül adottnak is jelentkezvén, annak értéke az alperesek részéről a váltó erejéioteljesitett fizetések által még kiegyenlítettnek nem vehető, hanem az alperesek oly tényeket tartoztak volna bebizonyítani, a melyek azt igazolnák, hogy a felperessel fennállott borsz^állitási üzleti viszony megszűnvén, ebből a viszonyból kifolyólag a felperesnek