Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)
134 eljárás 73. §-ához képest a kérdéses okiratot teljes bizonyítékul még akkor is elfogadhatta, ha az alperes aláírása, illetve ennek elismerése nem a két tanú előtt , történt. Épen ezért a felebbezési bíróság nem sértett meg jogszabályt azzal, hogy az ügy eldöntésére befolyással nem bíró körülmények iránt felhívott ennek a két tanúnak kihallgatását mellőzte. Alperes felülvizsgálati kérelmében a zárkérelem kapcsán felhozta azt is, hogy felperesnek kereseti követelése nélkülözi a jogczimet és hogy felperes követelésének részletezésére és ennek igazolására utasítandó ; alperesnek ezekre fektetett érvelése azonban nem bír jogos alappal, mert a kereseti követelés alapjául szolgáló okirat tartalma szerint felek között tényleg kötelmi viszony állott fen, s a kölcsönös elszámolás alapjául kölcsön és közös sertéshizlalási üzlet, tehát oly viszony szolgált, mely jog érvényesítésére alkalmas, az ily alapon megtörtént elszámolás tehát szerződésszerű kötelezettséget állapítván meg, ebből folyik, hogy az ennek eredményéül mutatkozó különbözet érvényesítése az elszámolás alapjául szolgált egyes ügyletek részletezésétől függővé nem tehető. 60. Minthogy a Btk. 93. §-a a bűnös aggkorát vagy testi gyengeségét szem előtt tartva, csak az iránt rendelkezik, hogy az ilyen egyének az ellenük kiszabandó fegyházbüntetés helyett, ha ez egyáltalán túlságosan súlyosnak mutatkoznék, a határozott ideig tartó fegyházbüntetés legmagasabb mértékéig felemelhető tartamú börtönbüntetésre ítéltessenek, az iránt azonban, hogy ezen börtönbüntetésre nézve is a g2. §. alkalmazható volna, semmiféle rendelkezést nem tartalmaz, az ilyen egyénekkel szemben tehát, ha ellenük a 92. §. alapján amúgy is fegyház helyett börtön szabatott ki, a Btk. 93. §-a többé figyelembe sem jöhet. (1898 január 7. 10,161. sz. a.) A debreczeni kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítélete a tényállásnak akként való helyesbítésével, hogy a törlesztési váltó eredetileg nem a Vértesi Erzsébet, hanem a Vértesi Julianna tartó-