Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

7i fegyelmi eljárás mellőzésével való elbocsátás csak akkor vehető alkalmazásba, ha a hivatalnok állomását önkényesen hagyja el ; minthogy továbbá az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó helyes indokai szerint a betegség kényszeritő hatása alatt történt távozás a szolgálati állomás önkényes elhagyásának fogalma alá nem vonható, annálfogva alperesnek kellett volna bizonyitani azt a tényállítását, hogy a felperes által bejelentett betegség színlelt, hogy tehát felperes a szóban levő időben 1894 október 12-én egészséges volt. Alperesnek azonban a bizonyítás nem sikerült, sőt ez a tényállítása az általa felhívott dr. Laufenauer Károly, dr. Moravcsik Emil és dr. Pajor Sándor szakértő-tanuknak a kérdés lényegében teljesen egyező vallomásával egyenesen megczáfoltatott ; a felhívott tanuk ugyanis azt vallották, hogy felperes az emiitett időben is, t. i. 1894 október 8—15-ike között is súlyos idegbajban szenvedett, s mint ilyen a részére kijelölt podgyász-pénztárnoki állás betöltésére képtelen volt. Indokolták pedig a szakértő-tanuk ezt a véleményüket saját közvetlen tapasztalásukon alapuló azzal a ténykörülménynyel, hogy felperes idegbetegsége krónikus jeléggel bir, és hogy ők felperest kevéssel elbocsáttatása előtt, majd közvetlenül elbocsáttatása után is tartósan megvizsgálták, sőt dr. Pajor Sándor tanú huzamosan gyógykezelte is. Az említett szakértő-tanuk vallomása alapján alperes által megtartani kért szakértő bizonyicásnak tehát, mivel ez a bizonyíték a közvetlen tapasztalásnak, a kihallgatott tanuk által nyújtott mértékével sem birna, szüksége annál kevésbé forog fenn, mert alperes azt az állítását, hogy a nála alkalmazott dr. Sebes Károly főorvoshelyettes felperest megvizsgálta és a szolgálatra alkalmasnak találta, nem bizonyította ; de ha dr. Sebes Károly ilyen kijelentést tett volna is, miután ez a kijelentése csak egyszeri vizsgálódáson alapul és különben is 1894 szeptember 6-án, tehát jóval a felperes elbocsáttatása előtt történt, mint egymagában álló véleménynek, a kihallgatott szakértő-tanuknak huzamosabb megfigyelésen alapuló ellenkező véleménynyel szemben, suly annál kevésbé volna tulaj donitható, mivel azt a tényt, hogy felperes idegbajban már annak előtte is szenvedett, alperes vasút főorvosa dr. Csatáry Lajos vallomása is megerősíti. Ezek szerint tehát az a körülmény, hogy felperes az állomás-