Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam X. kötet. (Budapest, 1898)

37 felebbezési bíróság tévesen tekintette a vagyonbukott hagyaték örökhagyóját kereskedőnek és helytelenül állapitotta meg a hagyaték fizetéseinek beszüntetését s erről az alpereseknek tudomását a végrehajtási cselekményeknek foganatosítása idejéből. Ezekre nézve felhozott panaszaik is alaptalanok. Való ugyan az, hogy valamely kereskedelmi üzlet tevékenysége, az üzlet körének terjedelme csak a különös észlelet körébe tartozó tényekből vont következtetés utján állapíttathatván meg, a köztudomású tények közé nem eshetik, ennélfogva a bíróságnak ezekre vonatkozó magántudomása, a mennyiben az nem alapul hivatalos tudomáson, a bizonyitás kizárásának okát a sommás eljárás 62. §-a alapján nem képezheti, mindazonáltal a felebbezési biróság, annak következtében, hogy Ítéletének indokaiban köztudomásúnak jelentette ki, hogy az örökhagyó üzlete a kisipar körét túlhaladta s ennek megállapításánál súlyt nem helyezett az ellenkezőnek bizonyítása czéljából az alperes által bemellékelt iparhatósági bizonyítvány tartalmára, a sommás eljárás 185. §. c) p. alá eső eljárási jogszabálysértést el nem követhetett, mert ennek alapját csak lényeges eljárási jogszabály megsértése képezheti. Annak megállapítására nézve, hogy az örökhagyó kereskedőnek tekintessék, a felebbezési biróság tényállása szerint nem képezhet lényeges kérdést az, hogy az üzlet mily terjedelmű volt, minélfogva ez irányban a bizonyitás felvétele körüli szabálytalanság nem eshetik a sommás eljárás 185. §. c) pontjának esete alá. A kereskedelmi törvény 3. §-a értelmében ugyanis kereskedőnek az tekintendő, a ki kereskedelmi ügyletekkel saját nevében iparszerüleg foglalkozik. E szerint a kereskedelmi minőség az iparszerüséget feltételezi ugyan, de magában véve független az üzlet terjedelmétől. Minthogy pedig a felebbezési biróság tényállása szerint, az örökhagyó a városi tanács tanúsítása szerint óráknak, látszerészi czikkeknek és optikai szereknek előállításával, ezeknek kicsinyben és nagyban való eladásával s igy a kereskedelmi törvény 258. §. 1. p. alá eső oly ügyletekkel állandóan foglalkozott, a melyek az üzleti tevékenység körére tekintet nélkül kereskedelmieknek tartandók, ennélfogva ily ügyletekkel való iparszerü foglalkozás következtében az örökhagyó kereskedőnek tartandó