Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam X. kötet. (Budapest, 1898)

szolgáltatás között nem volt megállapítható oly mérvű aránytalanság, a mely az 1883. évi XXV. tcz. 1. §-ában megjelölt következményeket előidézni alkalmás, a Bordán Sándor-féle esetben pedig még arra való figyelemmel is, mert ez a sértett azt állítja, miszerint a vádlottal való összeköttetésbe lépéskor, illetve a kölcsönének azzal kötésekor nagyon csekély értékű háza volt, ma azonban 100—200 frt értékű vagyona van, a mi annak bizonysága, hogy a vádlottali összeköttetése óta vagyonilag gyarapodott. 60. A zálogtárgy birtokosa, a mennyiben követelése az elzálogosító adós által lejáratkor ki nem fizettetik, csak azzal a joggal bír, hogy követelésének a zálogtárgyból való kielégítését követelhesse és pedig más kikötés hiányában csak bírói közbenjárás mellett, vagyis akkép, hogy adósát beperelvén, a kézi zálogra végrehajtást vezethet, ellenben a zálogtárgy birtokosa önálló keresettel a zálogul adott követelés adósa ellen fel nem léphet, nem lévén ő a követelésnek tulajdonosa. A zálogjogból eredő jogok egyike az, hogy a zálogbirtokos a zálogtárgyat a zálogadósnak, ha ez a követelést kiegyenlítette, sértetlenül visszaadni tartozik, a miből a zálogbirtokos azon kötelezettsége is folyik, hogy a zálogtárgyat kellő gondossággal gondozni tartozik, a melynek teljesithetése végett joga van a szükséges lépések megtételére. Ha tehát a zálogtárgyat követelés képezi és ez a zálogbirtokolás ideje alatt lejár, a zálogbirtokos köteles — de viszont jogosított is — a követelés biztosítására, esetleg behajtására intézkedni, nevezetesen felléphet az elzálogosított és lejárt követelés adósa ellen és követelheti a fizetést, de nem a maga részére, hanem az elzálogosító jogán ennek a részére, a saját zálogjogának figyelembe vételével. A zálogbirtokos azt a jogát, hogy a zálogtárgyból magát kielégítheti, nem gyakorolhatja önkényüleg, hanem