Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam X. kötet. (Budapest, 1898)

132 megváltoztattatik s Lebovits Peiszik vádlott az 1883. évi XXV. tcz. 1. §-ába ütköző és a 3. és 5. §§. értelmében a 2. §. szerint minősülő és büntetendő uzsora vétségében nyilvánittatik bűnösnek s fogházból álló főbüntetése hat hétre, pénzbüntetéséből álló mellékbüntetése pedig behajthatlansága esetében további negyven napi fogházra átváltoztatandó kétszáz forintra felemeltetik • egyebekben pedig a kir. törvényszék Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Lebovits Peiszik vádlott a kiderített ténykörülményekkel megegyezően beismerte, hogy az 1882. évi június 26-án kelt kötelezvényben 210 frtban megállapított követelése után, az ugyanezen napon kelt kötelezvényben Rusznák Mihály és Rusznák Mihályné adósaival 6°/0-os kamatok fizetését akként köteleztetett, hogy a kikötött kamatokban az adósok a felsőapsai 448. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanaiknak fele hasznát, fele jövedelmét lesznek kötelesek részére átszolgáltatni. Minthogy az eljárás adatai szerint az adósok ingatlanainak fele jövedelme mérsékelt számítás szerint is jelentékenyen meghaladja a tőkekövetelésnek nemcsak 6, de 8 száztóli kamatait is : nyilvánvaló, hogy a vádlott a kamatfizetésre vonatkozó kötelezvény megkötése alkalmával az uzsora előnyeit színlelt ügylet alakjában rejtve kötötte ki. Minthogy e szerint a vádlott cselekményében az 1883. évi XXV. törvényczikk r. §-ában megjelölt kellékeken kivül az idézett tcz. 2. §-ában meghatározott egyik minősítő körülmény is felismerhető ; minthogy a vádlott az uzsoráról rendelkező törvény életbeléptetése után az uzsorás ügy előnyeit érvényesítette s az uzsorás kamatokat éveken át szedte, sőt az ügylet uzsorás voltát ismerve, a követelés behajtása czéljából a sértetteket be is perelte : ezeknél fogva Lebovits Peiszik vádlottat az 1893. évi XXV. tcz. 3. és 5. §-ai értelmében az idézett tcz. 1. §-ába ütköző és a 2. §. szerint minősülő uzsora vétségében kellett bűnösnek nyilvánítani s a súlyosabb minősítésnek megfelelően fogházból álló főbüntetés és pénzbüntetésből álló mellékbüntetése, enyhítő körülményként mérlegelve a vádlott büntetlen előéletét és számos tagból álló családi visszonyára is tekintettel, a bűnösség fokához mérten fölemelendő volt. Egyebekben a kir. törvényszék ítélete indokainál fogva hagyatott helyben. (1894 május 23. 1652. sz. a.)