Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam X. kötet. (Budapest, 1898)

H7 ság Mara József és Sámuel örökösei javára állapíttatott meg, helybenhagyatik, egyebekben pedig mindkét alsóbiróság ítélete feloldatik és utasittatik az elsőbiróság, hogy kitűzendő tárgyaláson, melyre Kendeffy Sámuel, esetleg ennek örökösei megidézendők, hivja fel a jogosultak örököséül jelentkezőket, hogy örökösödési igényüket mutassák ki s a jogutódlás és részesedés aránya kérdésében a kifejlendökhöz képest újonnan határozzon. Indokok: Azok az igények, melyek a vesztett urbériségek és tizedek után kiadatni határozott eredeti, vagyis előleges kárpótlások kiutalása idején már fenállottak, de az 1856 január i-én kibocsátott lf. nyiltparancs 25. §. rendelkezéséhez képest ama kárpótlásokra nem jelentettek be és az az alkalommal jogszerűen elismert jogosult irányában utóbb sem érvényesíttettek, az 1895: III. tcz. alapján 1895 október 2-án 41153. sz. a. kelt igazságügyi miniszter rendelettel kibocsátott utasítás, valamint az ezzel követendőnek kimondott 1867 július 9-én 3791. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet értelmében a póttized kárpótlás kiutalásánál, ennek jogi természeténél fogva, az eredeti jogosult s illetőleg örököseinek kifogása mellett figyelembe nem vehetők, vagyis a póttized kárpótlásnak az utóbbiak részére való kiszolgáltatását nem gátolják. Minthogy pedig ez esetben ama községek után járó előleges kárpótlásokra nézve, melyek után a jelen kiutalás tárgyát tevő póttized kárpótlás is kiadatni határoztatott, a jogosultság Mara József és Sámuel javára lett jogérvényesen megállapítva, helyesen lettek az alsóbiróságok által özv. Eperjessy Domokosné, mint özv. Bágya Ferenczné engedményese és Farkas Gyula az 1836. évi január 16-án kelt osztálylevélre alapított, de az előleges kárpótlásra be nem jelentett s utóbb sem érvényesített igényeikkel elutasítva és a jogosultság a jelen póttized kárpótlásra nézve is Mara József és Sámuel, illetve ezeknek örökösei javára megállapítva ; e tekintetben tehát a másodbiróság ítélete ezekből az okokból helybenhagyandó volt ; egyebekben mindkét alsóbiróság ítéletét az 1867 július 9-én 3791- sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 4. pontja rendelkezésének megfelelően azért kellett feloldani és az elsőbiróságot póteljárásra s ujabb határozat hozatalára utasítani, mert az időközben elhalt eredeti jogosultak örö-