Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IX. kötet. (Budapest, 1898)

34 állapitható meg, hogy 1895 június 21. Sass Sándor 3. r. vádlott vasúti őr, a vonat közeledése folytán a vasúti sorompót leeresztvén, ez alkalommal egy téglát szállító kocsi két lovának a feje a kocsis vigyázatlansága folytán a sorompó alá került, ugy hogy a sorompó felhúzása csak nagyobb bajjal volt eszközölhető. Sass Sándor ennek következtében, hogy a feljelentést megtehesse, a kocsis neve után kérdezősködött, de ez azt megmondani vonakodván, e miatt Sass Sándor és a kocsis között szóváltás keletkezett. Az arra menő Bursits Istvánná 1. r. vádlott ezt meghallotta és a vasúti vágányokra menve Sass Sándort a kocsis neve felírásának abbahagyására felhívta, sőt Sass Sándort, ennek állítása szerint még gyalázó szóval is illette. Sass erre felszólította Bursits ístvánnét, hogy távozzék a vágányokról, de a most nevezett ismételt felszólítására sem távozván, Sass Sándor őt ellökte, mire Bursits Istvánné a vágányokon megbotolva elesett, de csakhamar felkelt és ekkor napernyőjével Sass fejére olyant ütött, hogy a napernyő nyele ketté tört. Ekkor a már távozóban levő, de a lármára ismét visszajött, Straub József 2. r. vádlott szinte a dologba avatkozott és Sass Sándort a Bursits Istvánnéval szemben tanúsított eljárás miatt kérdőre vonta, Sassal szemben fenyegető állást foglalt és az előtte folyton hátráló Sass Sándor felé közeledett. Mikor azonban már Sass Sándor tovább nem hátrálhatott, de még az is hozzájárult, hogy a helyszínéhez egy ujabbi vonat is közeledett, Sass Sándor sietségében és zavarodottságában egy keze ügyében eső fükaparót kapott fel és azzal Straub József fejére és karjára ütött, a melynek következtében Straub Józsefnek a singcsontja eltörött és ezáltal 20 napon tul gyógyuló testi sértést szenvedett. Ebből a tényállásból kifolyólag tekintve, hogy Sass Sándor 3. r. vádlott akkor, midőn a kocsis neve után tudakozódott azért, hogy jelentését megtehesse, mint vasúti őr kötelességszerüleg és helyesen járt el, és így ekkor beavatkozásra jogos indoka egyáltalában senkinek sem volt ; tekintve továbbá, hogy a már távozó és az ismét visszatérő Straub Sándor a nélkül, hogy neki is bármi alapon beleszólási joga lett volna, Sass Sándort kérdőre vonta és irányában nemcsak fenyegető állást foglalt, hanem folyton a hátráló Sass Sándor felé tartott ;