Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IX. kötet. (Budapest, 1898)

97 gyermektartási dij fizetésére és a házasságvédő dijaira vonatkozó rendelkezéseire nézve felhozott indokai alapján és azért volt helybenhagyandó, mert a gyermektartásdíjnak az a rendeltetése, hogy abból a gyermek tartására és nevelésére szükséges folyó kiadások fedeztessenek s eme költséghez a szülök az 1894. évi XXXI. tcz. 95. §-a szerint jövedelmeik aránya szerint tartoznak hozzájárulni s igy miután alperes beismerte, hogy a felperestől átvett üzletet vezeti, s azt nem is állította, hogy felperes a saját keresményén kívül egyéb jövedelemmel rendelkezik, avagy, hogy a felperes részéről kezelt üzlet jövedelméből a gyermektartás költsége fedezhető nem volt, alperes arra nem kötelezhető, hogy gyermektartásdíj czimén az anya javára azt a költséget megtérítse, melyet az anya az üzlet jövedelméből fedezhetett. Ellenben a perköltségre nézve a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét kellett helybenhagyni, mert a házasság kizárólag az alperes viszontkeresete folytán lett felbontva, a per során pedig oly körülmények fel nem merültek, melyek a perköltségnek kölcsönös megszüntetését indokolnák ; végre minthogy a házasság felbontása iránt rendelkező alsófoku ítéletek hivatalból felülvizsgálandók, s a fenálió törvényes gyakorlat szerint a felek nem terheltethetnek azzal, hogy a házasságvédő a másodfokú ítélet ellen intézett felebbezésért is dijaztassék, eme gyakorlatnak megfelelően kimondandó volt, hogy a házasságvédő részére a felebbezésért munkadíj meg nem állapittatik. = A gyámi törvény 11. §-a szerint a vagyontalan kiskorúakat eltartani és neveltetni első sorban az atya tartozik, s csak ha ez erre magában nem képes, vele együtt az anya. Az 1894: XXXI. tcz. 95. §-a szerint a gyermekek tartása és nevelése költségeit mindkét szülő jövedelme arányában köteles_ fedezni, ha arra a gyermekek vagyonának jövedelme elégtelen Az utóbbi törvény az előbbit hatálytalanítván, a gyámi örv énynek fenti intézkedését létező jognak tekinteni már nem lehet. Ezen okból tévesnek tartjuk a Curia felülvizsgálati tanácsának azon gyakorlatát, a melylyel kimondja következetesen, hogy Döntvénytár, harmadik folyam. IX. 7