Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IX. kötet. (Budapest, 1898)
72 sitó, továbbá a végleges nőtartást és a perköltséget tárgyazó részei pedig helybenhagyattak, feloldani. A másodbiróság ítéletének az a rendelkezése, mely szerint felperes ideiglenes nőtartás iránti követelésével elutasittatott, az 1894. évi XXXI. tcz. 102. §-a alapján és azért volt helybenhagyandó, mert mig egyrészt ezúttal a vétkesség kérdése birói határozat tárgyát nem képezheti, másrészt felperes egyáltalán mi bizonyítékot sem hozott fel arra nézve, hogy jövedelme a saját eltartására elégtelen. = L. Jogt. Közi. főlap 1897. 22 727. Az 1894. évi XXXI. tcz. 77. §. a) pontja alkalmazásának akkor van helye, ha annak a házasfélnek kérelmére, a kit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott, ez utóbbi az életközösségnek visszaállítására birói határozattal köteleztetett s ennek a meghagyásnak a kitűzött határidő alatt eleget nem tett. — Az elhagyott házastárs kérelmének első sorban szükségképen az életközösségnek visszaállítására kell irányulni és pedig azzal a szándékkal s illetve annak a komoly akaratnak kifejezésével, hogy a házassági életközösséget megbontó házastárssal — ha az visszatér — hajlandó a házasságot folytatni. — A peres feleknek az a kijelentése, hogy a 77. §. a) pontjában megjelölt válási okot kölcsönösen elfogadják s a házasságot mindkét fél vétkességéből kérik felbontani, egyáltalán kizárja annak feltételezését, hogy bármelyik házastársnak az volt a szándéka és akarata, hogy az életközösség esetleg visszaállittassék; a 77. §. a) pontjában körülirt eljárásnak nyilván színleges alkalmazása pedig a törvény czélzatával ellenkezik. (1897 június 23. 2545. sz. a.) A m. kir. Curia: F. Katalinnak, F. Vilmos elleni válóperében itélt :
