Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

5' roényekre nézve a birói illetékesség az általános szabályok szerint állapítandó meg. Ennélfogva a magánokirathamisitás büntette tekintetében a budapesti kir. büntető törvényszék részéről jogerős megszüntető végzéssel befejezett jelen ügynek, a M. A. és társai ellen fenforogni látszó hamis eskü büntette, és a B. J. ellen esetleg kiderítendő bűncselekmények tárgyában való folytatására annál inkább kellett a n.-kikindai kir. törvényszéket illetékesnek kimondani, mivel M. A. s társai a hamisnak látszó főesküt eme törvényszék területén tették le, a hamis eskü pedig letevésének és nem megítélésének helyén van elkövetve ; továbbá, mivel a terheltek és a kihallgatandó tanuk nagyobbrészt a nevezett törvényszék területén laknak, hol B. J. ellen is más ügyben a vizsgálat hosszabb idő óta folyamatban van ; végre mivel a budapesti kir. büntető törvényszék előtt az eljárás ismeretlen tettes ellen folyt, ezzel tehát megelőzés czimén az illetékesség senki ellen sem volt megállapítva. 23A kir. posta- és távirdaigazgatóság a Btk. 164. §-ában körülirt hatóságnak nem tekinthető, ennélfogva az ott történt feljelentés nem állapítja meg a Btk. 260. §-ába ütköző, hanem megállapítja a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségét. (1897 február 18. 3:87. sz. a.) A temesvári kir. törvényszék: Rágalmazás vétségével vádolt M. J. elleni bűnügyben, következőleg ítélt : A kir. törvényszék M. J. büntetett vádlottat a terhére rótt P. A. sérelmére elkövetett és a Btk. 260. § ába ütköző rágalmazás vétségében bűnösnek mondja ki, s ezért egy hónapi fogházbüntetésre itéli, s az 50 frtban megállapított kárösszeget pedig sértett P. A.-nak 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt fizesse meg. Indokok: 1894 április 19-én vádlott M. J. a temesvári postaés távirdaigazgatósághoz feljelentést intézett, a melyben sértett P. A. postamestert ruczalopással gyanúsította, illetve vádolta. 4*