Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

43 felmondási idő tartamával is. Az alperesnek felülvizsgálati kérelmében felhozott az az állítása, hogy a felperes már azért sem követelheti az egy évi felmondási időre járó egész illetményének egyszerre leendő megfizetését, mert ő maga is elbocsáttatását, az ezt tudató levélre irt válasza szerint csak felmondásként vette tudomásul ; az alperes pedig a per folyamán kijelentette, hogy a mennyiben az elbocsátásnak jogossága itéletileg meg nem állapíttatnék, az elbocsátásról való értesítését szintén felmondásnak tekintetni és a felperesnek szolgálatát a felmondási időtartamnál igénybe venni kívánja, nem volt figyelembe vehető azért^ mert eltekintve attól, hogy a felperesnek a felebbezési tárgyaláson bemellékelt, az alpereshez irt levele tartalmából ki nem magyarázható az, hogy a felperes az elbocsátás daczára is a szerződési viszonynak további folytatásához ragaszkodott volna, mert abban a felmondási időre kijáró egész illetményének azonnali kifizetését követeli, az alperes a felperesnek az elbocsáttatásáról nyert értesítésre adott nyilatkozatából kifogást a felmondási időre járó illetmény iránt érvényesített kereseti joga ellenében csak akkor alapithatna sikerrel, ha a felperes nyilatkozata folytán a kereset indítása előtt ő maga is a szolgálati viszonynak tovább folytatását kívánta volna. Ez azonban a felebbezési biróság tényállásában nincs megállapítva. Az alperesnek már a per folyama alatt, előbbi tényével ellentétesen a szerződési viszony tovább folytatása iránt tett nyilatkozata pedig nem gátolhatja a felperest annak a kereseti igényének érvényesítésében, a mely a szolgálati szerződésnek az alperes részéről történt jogellenes felbontása folytán a törvény szerint azonnal érvényesíthető volt. =: Dtár u. f. XL. 36. sz. a. is kimondta a Curia, hogy a kereskedősegédnek a felmondási időre a megállapított fizetés nem kártérítés czimén jár, hanem a törvénynél fogva és igy nem gyakorolhat befolyást a felmondási időre járó fizetés megítélésére az a kérdés, hogy a segéd a felmondási idő alatt nyert-e állást. Az ellenkezőt mondta ki a Curia 11^/82. sz. a.