Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

35 ^csenek oly ténykörülmények megállapítva, a melyekből a felperesnek a követelés érvényesítésénél fenforgó rosszhiszeműségére következtetés levonható lenne, s mert végül a sommás eljárás 95. §-a kötelező bizonyítási szabályul valamely félnek eskü alatti kihallgattatásának elrendelését csak akkor írja elő, ha egyik félnek kihallgattatása elrendeltetvén, a másik fél saját kihallgattatása iránt az eskünek letétele előtt kérelmet terjesztett elő. Ettől az esettől eltekintve, a biróság a per körülményeihez képest belátása szerint határoz, a fél eskü alatti kihallgattatásának szüksége felett még akkor is, ha a döntő ténykörülményre nézve más bizonyiték nem forog fen, minél fogva a 2. r. alperes az ő eskü alatti kihallgattatásának mellőzését annál kevésbé hozhatja fel sérelmül, mert kihallgattatása iránt kérelmet a tárgyalás során nem terjesztett elő. Nem volt figyelemre méltatható 2. r. alperesnek a felülvizsgálati tárgyalásra a sommás birói hatáskör ellen felhozott kifogása, mert annak megállapítása miatt a felülvizsgálati kérelemben, a mely pedig a sommás eljárás 190. §-a szerint egyedül lehet mérvadó, panasz nincs felhozva, s annak esete, a mikor az ügybiróság illetékesége miatt ez hivatalból volna figyelembe veendő, fen nem forog. A 2. r. alperesnek felülvizsgálati kérelme minden irányban nyilván alaptalannak találtatván, miután az a felebbezési bíróságnak az elsőbiróság ítéletét helyben hagyó ítélete ellen intéztetett, nevezett alperes ellen a sommás eljárás 205. §-a szerint bírság volt alkalmazandó. 14. A per vitelére más ügyvéd által helyettesitett ügyvéd külön utasítás nélkül nincs jogosítva a helyettesítő ügyvéd költségére végrehajtást kérni és foganatosítani. (1897 február 11. 900. sz a.)' A sz-németii kir. törvényszék: Dr. K. S. ügyvédnek, •dr. H. S. ügyvéd elleni 17 frt 70 kr. ügyvédi dij iránti váltóperében itélt : 3*