Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

'7 taival is támogatott az a beismert cselekménye, hogy az 1894. évi január 9-én elhalt D. M. sirját hatósági engedély nélkül felbontották, illetve kiásták, a Kbtk. 123. §-ába ütköző közegészség elleni kihágás ismérveit foglalván magában, arra való tekintettel, hogy a cselekmény özv. D. M.-né és D. T. felbujtására követtetett el s a sír felásásában a többi vádlottak részt vettek, őket és pedig a most nevezett két vádlottat mint felbujtót, a többi vádlottat pedig mint tettes-társakat kellett bűnösnek kimondani. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett D. J. és T. vádlott kivételével vádlottak büntetlen előélete, hogy teljes müveletlenségük következtében babonás értelmi felfogásuk hatása alatt követték el a cselekményt. A fentiekhez képest az elsőbiróság Ítéletét részben megváltoztatni s vádlottak bűnösségét s a büntetést csakis a rendelkező részben meghatározott módon azért kellett megállapítani, mert vádlottak néhai D. M. sirját ugyan felásták, de azt újra rendbehozták, s ekként azt sem meg nem rongálták, sem el nem pusztították, sem azt meg nem semmisítették, s ekként cselekményük arra való tekintettel, hogv a Btk. 420. §-a egyik lényeges alkotó elemét az idegen ingó dolog szándékos megrongálása képezi, a Btk. 420. §-ában meghatározott vagyonrongálás vétségével sem eszmei, sem anyagi halmazatban már csak azért sem áll, mert vádlottak a Btk. 420. §-ában meghatározott vétség elkövetését nem szándékolták, s azzal, hogy a sírt felásták s ezt előbbi állapotába visszahelyezték a Btk. 420. §-ában meghatározott vagyonrongálást el nem követték, mivel a sir egymagában vagyoni értéket nem képvisel s mert a sirnak engedély nélküli felásása a Btk. 123. §-ban foglalt kihágásnak egyik lényeges ismérvét képezi. (1896 november 11. 2599. sz. a.) A m. kir. Curia itélt : Minthogy vádlottak cselekedete által ki van merítve a Btk. 420. §-ába ütköző vétség tényálladéka, mert jogtalanul elpusztították a köztemetői sirt, melybe D. M. hullája volt eltemetve ; a sirnak a hullán is véghez vitt szintén jogtalan cselekedete után történt rendbehozása pedig a vétséget nem teszi el nem követetté, sőt ez is mutatja, hogy a sir el volt pusztítva, mig azt ismét rendbe nem hozták ; minthogy a kir. tábla ítéletében hiányzik annak a fontos szempontnak figyelemben tartása, mely a Btk. 420. §-a szerint, Döntvénytár, harmadik folyam. VIII. 2