Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

91 ii-én Ipolysághon a megyeház termében tartott tánczmulatság alkalmával I. L. károsult félnek egy 400 frt értékű, brilliántokkal kirakott hajtüje elveszett, melyet a mulatság befejezése után B. P. vádlott a zenekar számára emelt tribün mellett megtalált s magához vett a nélkül, hogy valakinek erről szólt volna. Ezen tűből azután, bár állítása szerint annak értékét nem ismerte, inggombokat szándékozott csináltatni s azt csak akkor adta elő, midőn már tapasztalta, hogy a rendőrség ezen tüt nyomozza, és bátyjánál is tudakozódott. A tanuk ugyan azt is állítják, hogy a tü elvesztése a tánczteremben nyilvánosan köztudomásra hozatott, de azt határozottan nem tudják, hogy B. P. vádlottnak is okvetlenül tudomással kellett volna birni róla, mert akkor talán nem volt ott a helyszínén ; ezt tehát vádlott terhére elfogadni nem lehetett. Minthogy azonban azon időpontban, midőn vádlott a hajtüt megtalálta, ez még károsult fél birtokában levőnek volt tekintendő, mert habár az arra való közvetlen behatástól és szabad rendelkezéstől elmozdítva volt, de a hajtüje feletti rendelkezési jogáról mindannak daczára le nem mondott ; minthogy továbbá vádlott — saját beismerése szerint — tudta, hogy ezen tüt valaki vagy elvesztette, vagy ott felejtette, s ő mind a mellett arról senkinek nem szólt s jogos tulajdonosát nem is puhatolta, sőt ellenkezőleg azt oly szándékkal, hogy abból a saját használatára majd ingombokat fog csináltatni, magánál megtartotta ; minthogy végül ezen utóbbi körülményből az is kitűnik, hogy a megtalált tárgynak az értékét, ha nem is pontosan, de legalább megközelítőleg felfedezte, mert ellenkező esetben, ha azt értéktelennek tartotta volna, arra sem tartotta volna érdemesnek, hogy azt átalakíttassa ; mindezen körülményekből kitűnik, hogy vádlott a hajtüt a jogos tulajdonos birtokából elvonván, azt oly szándékkal, hogy jogtalanul eltulajdonítsa, elvette, s hogy az ellopott tűnek az értékét 50 írtnál többre tartotta,, mely jelenségek a lopás bűntettének tényálladékát képezvén, vádlottat az ítélet rendelkező része szerint abban bűnösnek kimondani és elítélni kellett. A büntetés kiszabásánál enyhítőként figyelembe vétetett vádlott büntetlen előélete, valamint azon körülmény, hogy a kár megtérült, melylyel szemben súlyosító fel nem merült. (1895 április 29. 431. sz. a.)