Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)
84 egyénnek jellemezte, ki csalás és ügyvédi visszaéléssel vádoltatott ; kétségtelen, hogy vádlott ezzel a magánvádló jellemét és jóhirnevét támadta meg és öt bizalmi állásra már ezen oknál fogva is méltatlannak állította ; minthogy pedig ilynemű gyanúsítás már magában vévemeggyalázó : ennélfogva a kir. tábla helyesen határozott, midőn vádbeli cselekményt a Btk. 261. §-a súlya alá vonta. De meg nem állhat az alsóbiróságoknak ama megállapítása miszerint a jelen ügyben hozott ítéletek a «Bácskai Ellenőr»• czimü lapban közzététessenek ; mert a vádfeljelentésben a magánvádló erre vonatkozó kérelmét fel sem hozta, a végtárgyaláskor pedig a tekintetben kérelmét csak akkor terjesztette elő, mikor őt erre dr. K. Gy. szavazó bíró egyenesen felhívta és így nem fogadható el, hogy ő ezt saját elhatározásából tette. Miért is a Btk. 277. §-ára alapított rendelkezés mellőztetik. Ezzel a változtatással a szegedi kir. tábla ítélete az abban felhozott és az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokok alapján helybenhagyatik. = Nem helyeselhetjük, hogy elüttessék a fél ezen jogától, ha a bíró hozta szóba a közzétételt. A két versió közt nincs semmi különbség. 36. A Btk. 473. §-ában körülirt hivatali hatalommal való visszaélés vétsége az ugyanezen §-ban meghatározott büntetéssel csakis akkor büntettetik, ha az emiitett cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik. Ha tehát súlyos testi sértés forog fen, ugy ennek büntetése alkalmazandó; a. mellékbüntetés pedig elesik. (1897 február 25. 662. sz. a.) A rn. kir. Curia: Hatóság elleni erőszak bűntettével vádolt V. J. s társai elleni bűnügyében ítélt : A Btk. 483. §-ban körülirt hivatali hatalommal való visszaélés vétsége, az ugyanezen §-ban meghatározott büntetéssel csakis.