Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)
66 A kir. törvényszék szabadlábon levő L. J. vádlottat a terhére rótt, a Btk. 290. §-ába ütköző gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének vádja és következményei súlya alól felmenti. Indokok: S. Gy. földmivelő az 1895. évi július 13-án többedmagával betért a korcsmába s mig ott a társaságában voltak, pálinkát ittak, ő kijelentette, hogy neki pálinka nem kell, egyben pedig elkezdett kérkedni azzal, hogy neki hat liter bor sem árt meg. A társaság egyik tagja L. J. ezt nem hagyhatta megjegyzés nélkül. Dehogy nem árt meg az, úgymond, három liter bortól is elvisz téged az ördög. S. Gy. erre viszont fogadkozott, hogy megiszik ő annyit a nélkül, hogy aztán a hazamenetel alkalmával támagotásra volna szüksége, csak — úgymond — a bor árát fizesse meg L. J. L. J. a három liter bor árát letette oly kijelentéssel, hogy az italt S. Gy. fogja megfizetni az esetben, ha a három litert teljesen elfogyasztania nem sikerül, vagy ha attól elázik és hogy ez esetben a letevő letett pénzét visszakapja. S. Gy. mindezekbe beleegyezett. Az ilykép létrejött megállapodást a felek kézadással is megerősítették. Ezután megkezdődött az ivás. Az első litert S. Gy. magából az üvegből kezdte inni a nélkül, hogy az ivásban csak egy pillanatnyi szünetet is tartott volna, mire a jelen volt T. A. figyelmeztette is őt, hogy pohárból és lassan igyék s előbb süttessen magának halat. L. J. azonban közbe szólva mondván, hogy ily módon akár két hétig is eltarthatna az ivás. S. Gy. ez alatt társai megjegyzéseivel nem törődve, folytatta az ivást s sikerült is neki ugy, a hogy elkezdte, tehát egyfolytában az első litert kiüritenie. T. A. ekkor ismételten figyelmeztette az elhaltat, hogy fizesse ki a bort és hagyja abba az ivást, majd mikor S. Gy. sürgetésére a másik két liter bort is behozták, a mértéktelen ivóra azzal igyekezett hatni, hogy ezt mondta neki : «meghalsz, ha ezt is megiszod».