Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)

10 rendeltetett közöltetni, mellőzni kellett s az 1894. évi XXXI. tcz. 67. §. alapján az elsőbiróság ítéletében foglalt rendelkezéshez képest, az Ítélet az illetékes állami anyakönyvvezetővel rendeltetik közöltetni. = Ugyanily értelmű határosatok : 4183/96. és 4867/96. sz. 4A ki alperesként perbe idézve van, mint ilyen védekezik s nem saját elhatározásából lépett a perbe, beavatkozónak semmi esetre sem tekinthető.— Bármelyik félnek felszólalási kényszere csak eljárási szabályokra vonatkozik.— Megállapítási kereset megengedhetősége. (1896. évi június 16. I. G. 72. sz. a.) A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság következő ítéletet hozott : A felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: A 4479/1892. telekkönyvi számú végzéssel, mely már az elsőbiróság tárgyalási jegyzőkönyvéhez 5. a. csatoltatottr a felperes a sorrendi tárgyalás alkalmából, határozottan csakis az adós ellen utasíttatott perre s e végzésben szabatosan meg vannak állapítva a perre utasítás következményei is ; mert kitűnik abból a végzésből, hogy ha sikere lesz a felperes keresetének az adóssal szemben, követelésének feltételes soroztatása feltétlenné válik : mig sikertelensége vagy be nem adása esetében követelése a sorrendből kihagyatni fog Ezzel a végzéssel szemben, a felperesnek nem volt sem szüksége, sem jogos érdeke arra, hogy a jelenlegi alperest perbe vonja s igy a sommás eljárási törvény ió. §-ában szabályozott megállapítási kereset perjogi előfeltételei sem forognak fen a jelen esetben, egyébként pedig a kereset ezzel az alperessel szemben nem is valamely jogviszony létesítésének megállapítására, hanem a kielégítés tűrésére van irányozva. De beavatkozásnak sem minősíthető az alperes szereplése e perben, mert a ki alperesként perbe idézve van, mint ilyen