Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)

347 önálló kereskedő is volt s igy az a körülmény, hogy felperes a 3. 7. alatti czégjegyzék kivonata szerint az alperes czég budapesti ügynökségének képviselőjeként volt bejegyezve, nem szolgálhat akadályul arra, hogy a felek mint kereskedők magokat a rájuk nézve kereskedelmi ügyletet képező megbízás folytán felmerülő peres kérdésekre az 1881 : LIX. tcz. 49 §. b) pontja értelmében a választott bíróság illetékességének alávessék ; minthogy továbbá alperesnek az a további kifogása, hogy felperes ellen a köztük fenállott üzleti viszonyból kifolyólag a büntető bíróságnál csalás miatt feljelentést tett s követelését ott érvényesiti, a hivatkozott törvényczikk 95. §-a értelmében már azért sem vehető figyelembe, mivel a feljelentés a 4. 7. alatt mellékelt tanúsága szerint már a jelen per megindítása után történt és mivel a puszta feljelentés a további eljárást meg nem akaszthatja, és minthogy végül az a körülmény, hogy a többször hivatkozott törvényczikknek 94. §-ában a felhívási perek, mint az ott említett külön bíróságok hatásköréhez tartozók, felhozva nincsenek, szintén nem szolgálhat indokul a választott bíróság illetékességének leszállítására, mert a hivatkozott szakaszban a választott bíróságok elé tartozó ügyeknek csak anyagi természete, de nem egyúttal érvényesítésük módja van meghatározva ; a mennyiben tehát valamelv peres kérdés elintézésére a választott bíróság van hivatva, ugy az érvényesítés szempontjából szükséges felhívási perre is illetékességgel bir, mivel a felhívási perek az 1868 : LIV. tcz. 53. §-a értelmében nem tartoznak azok közé az ügyek közé, melyekben a rendes birói illetékességtől eltérésnek nincs helye, az elsőbiróság tehát a felhozottak alapján illetékességét helyesen állapította meg : ennélfogva alperes felfolyamodásának, a mennyiben az a birói illetékesség tárgyában hozott végzés ellen irányul, hely adható nem volt. De nem volt annak hely adható abban a részében sem, mely az érdemben hozott végzés ellen irányul, mert a tételenként felhozott az a körülmény, hogy az elsőbiróság végzése szerint a a keresetindítás elmulasztása esetére alperes követelései örökre elenyészetteknek fognak kimondatni, tekintve, hogy ez a kijelentés a kereseti kérelemnek megfelel, az 1881 : LIX. tcz. 96. §-ában felsorolt semmiségi esetek egyike alá sem vonható.