Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)

345 szó szerinti értelmezése mellett azt kívánja meg, hogy a végrehajtást szenvedő azon ítélet ellen éljen halasztó hatálylyal nem biró felebbezéssel, vagy indítson halasztó hatálylyal nem bíró igazolást, perujitási pert, a melynek alapján a végrehajtás elrendeltetett ; de a törvény rendelkezésének lényegét tekintve, nem zárható ki az ezen §-ban irt jogkedvezmény akkor sem, a midőn a végrehajtás alapját eskütől feltételezett ítélet képezi s az illető fél a neki odaítélt eskü letételére kitűzött határnapot elmulasztja, s halasztó hatálylyal nem biró igazolással él. Az igazolás perorvoslatának czélja ugyanis abban áll, a mint annak az 1881. évi LIX. tcz. 65. §-a kifejezést ad, hogy az a jogi hatály, a melyet az igazolást kérő fél mulasztása előidézett, vétlenség igazolása esetén megszüntettessék, s a per abba az állapotba jusson vissza, a melyben a határnap elmulasztása előtt volt. Ez elvet azon esetre vonatkoztatva, a midőn az esküre kötelezett fél az eskületételi határnapot elmulasztja, azon eredmény fog beállani, hogy az eskületételi határnap elmulasztása esetén beadott igazolás ép oly joghatályt von maga után, mint azon ítélet ellen beadott igazolás, mely valamely határnap elmulasztása következtében a mulasztó fél hátrányára hozatott. Mindkét mulasztás a peres ügy kedvezőtlen eldöntését vonja maga után a mulasztó féllel szemben ; hogy az első esetben utólagos birói kijelentés folytán, utóbbi esetben pedig az előzetes kijelentés folyományaképen ipso facto, — az nem tesz lényeges különbséget. A mulasztó fél ugyanis épen ezt a kedvezőtlen joghatályt kívánja elenyésztetni, a midőn igazolással él. Az utóbb emiitett esetben az igazolás nem irányul ugyan közvetlenül az ítélet ellen, a mint nem is irányulhat, hanem a mi vele egyértelmű, az ítéletből folyó joghatályt támadja meg, a mi lényegileg ugyanegy következményre vezet. Ennélfogva a fent előre bocsátott jogelv alapul vételével a kolozsvári királyi ítélő tábla az 1881. évi LX. tcz. 42. §. alapján kimondandónak találta azt, hogy az eme §-ban adott jogkedvezmény veszélyeztetett viszvégrehajtási igényeinek biztosítása érdekeiben megilleti azon végrehajtást szenvedőt is, ki ellen az ő esküjétől feltételezett ítélet alapján az eskületéti határnap elmulasztása követkéz-