Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)

342 egyedül mérvadóul mindenkor csak kereset tárgyának értékeszolgálhat és arra a viszonkereset értéke befolyással nem lehet. Az ellenkező felfogásból az a visszás helyzet származhatnék, hogy a 200 frt értéken aluli keresetre nézve, pusztán amaz esetlegesség szerint, a mint azzal szemben 200 frt értéken felüli viszonkereset támasztatik vagy nem, a felülvizsgálat majd helyt foghatna, majd ki lenne zárva ; sőt előállhatna az az eset is, hogy 50 frton aluli perekben, melyekben az 1893. évi XVIII. tcz. 126. §-a szerint a felebbezés is ki van zárva, a felülvizsgálatot, ha a kereset ellen 200 forint, és esetleg 500 frt értéket meghaladó viszonkereset támasztatnék, a kir. itélő tábla, illetve a kir. Curia gyakorolná. Ha tehát a 181. §-nak kétséget kizáró világos eredeti jelentőségét félreismerni nem akarjuk, akkor nem engedhető meg az, hogy puszta esetlegességtől tétessék függővé, mikép e szakasz egyszer megszorító, másszor meg kiterjesztő értelemben alkalmaztassák. De figyelmet érdemel még az is, hogy maga a törvényhozó az által, mert a 181. §. szerkezetében a viszonkeresetről még csak említést sem tesz, világosan ki akarta fejezni azt a czélzatát, hogy legyen a sommás kereseteknek értékhatár szerint félreismerhetetlenül összeg szerint a megjelölt oly része is, mely a felülvizsgálatból egészen kirekesztve maradjon ; részint azért, mert ezekben a perekben az ujabban alkotott felebbezési rendszer a feleknek eléggé megnyugtató biztosítékot képes nyújtani, részint pedig azért, mert ezek a perek a felülvizsgálat költségét rendszerint amúgy sem bírnák meg. A törvényhozó valódi szándéka tehát a 181. §. határozott intézkedése alól kivételt megállapítani egyáltalában nem kívánt, a miből önként következik az, hogy kivételt annak az alkalmazásánál sem szabad tenni, vagyis a 181. §. intézkedését szoros magyarázatunak kell elfogadni. Habár az 1893. évi XVIII. tcz. 43. §-a megengedi is azt, hogy a bíró az előtte folyamatban lévő s egymással összefüggő pereknek az egyesítését elrendelhesse, ez a körülmény sem fogadható el érvül arra nézve, hogy a viszonkeresettel érvényesített követelés értéke szabályozza a felülvizsgálati értékhatárt, mert a=