Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)

291 szerint a bűnjelt képező puska madárseréttel töltött lövege ;o -40 lépésnyi távolságról embert találva alkalmas az emberi élet kioltására : bebizonyitottnak tekintendő, hogy vádlott nem véletlenül, hanem szándékosan lőtt panaszosokra, és hogy szándéka, ha nem is előre megfontolva, emberölésre irányult. Minthogy azonban a löveg senkit sem találván, a szándékolt és megkezdett bűntett vádlott akaratán kivül eső ok miatt nem vitetett véghez, vádlott cselekményei a Btk. 279. §. meghatározott szándékos emberölés bűntettének a Btk. 65. §-a szerinti kísérletét képezi, és ezért kellett őt ebben bűnösnek kimondani és a Btk. 279. és 66. §-ai, valamint a Btk. 289. §-a alapján az itélet rendelkező részében kitett fő- és mellékbüntetésre Ítélni. A büntetés kiszabásánál enyhitő körülményekül vétettek vádlott büntetlen előélete, felizgatott állapota, és azon körülmény, hogy panaszosok vaskampókkal feléje közeledvén, benne félelmet gerjeszthettek az iránt, hogy meg fogják verni, és súlyosító körülmény nem találtatott. (1895 április 20. 1379. sz. a.) A szegedi kir. tábla itélt : Az elsőbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1895 szeptember 10. 3616. sz. a.) A m. kir. Curia itélt : A vizsgálat adataiból kitűnik, hogy vádlott madárseréttel töltött puskából lőtt azon irányban, hol W. A. és S. J. panaszosok tőle 30—40 lépésnyi távolban állottak. Vádlott tagadja, hogy ölési szándékból lőtt és állítja, hogy puskája véletlenül sült el. Es bár ez utóbbi állítása a vizsgálat folyamán valótlannak bizonyult , még sem terheli vádlottat a szándékos emberölés kísérletének büntette ; mert D. H. J. szakértő orvos a végtárgyaláskor határozottan kijelentette, hogy 30—40 lépésnyi távolból madárseréttel töltött puskával emberéletet kioltani nem lehet, a mit különben az a tény is támogat, hogy a kilőtt löveg a távolság miatt erőt vesztve, panaszosok közelében már csak a földet érintette, és mert ilyen körülmények között elfogadandó, hogy vádlott a lövést csak megfélemlítés czéljából tette. Minthogy pedig ezek szerint vádlott cselekménye a Kbtk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágást képez, ennek büntethetősége azonban közbejött elévülés folytán megszűnt : ennélfogva vádlott mindkét alsóbirósági ítéletnek megváltoz19*