Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

50 az 1894 február 5-én tartott első végtárgyalás alkalmával is azt vallotta, hogy a hiány pótlásául ajánlott borok ugyanazok, csak más hordókba töltve voltak, mint melyek a foglatóskor zár alá vétettek, továbbá hogy azokat az árverés után értékesítette. E szerint minthogy az árveréskor tett, de elégtelen és el nem fogadott pótlási ajánlat a lefoglalt borokat a zár alól fel nem menthette, vádlott saját beismerésével is be van bizonyitva, hogy a többször emiitett 8 hordó bort elidegenítette s ez által is a Btk. 359. §-ába ütközött cselekményt követett el. Tekintve tehát, hogy ama szeszes italok becsértéke, melyeknek elsikkasztását az alsófoku biróságok is megállapították, 55 frt 20 krt tett, a 8 hordó bor pedig, melynek elsikkasztásában vádlott ezúttal találtatott bűnösnek, 269 frt 30 krnyi becsértékkel bir, az elsikkasztott érték tehát együttvéve 324 frt 60 krt tesz, vádlottat a Btk. 359., 356. §-ai rendelkezéséhez képest a sikkasztás bűntettében kellett bűnösnek kimondani. 22. Ama kérelem, hogy a jogutód a jogelőd helyett az esküt letehesse, vagy hogy az eskü letettnek mondassék ki, az eskületételi készség bejelentésére szolgáló határidő alatt terjesztendő elő. Ez a határidő nem az eskületételre kitűzve volt határnaptól, hanem attól a naptól számítandó, melyben a jogutódok arról értesíttettek, hogy az eskü az elhunytnak elhalálozása miatt kivehető nem volt. (1896 április 1. 342. sz. a.) A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: A megítélt főeskünek felperes időközben történt elhalálozása folytán letettnek kimondása iránt az örökösök által előterjesztett kérelmet elutasítja, mert az eskületételre kötelezett félnek e kir. törvényszéknél bejelentett eskületételi készsége folytán az eskü kivétele iránt megkeresett mödlingi cs. kir. járásbíróság 10326/893. sz. a. hozott végzésével az eskü kivételére határnapul 1893 október hó 2-ik napját tűzvén ki, az eskü letételére kötelezett felperes