Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

4o különben 4V2 éves leányát a bűnjeles késsel megölni akarta. Ugyanis a vizsgáló bírónál ugy adta elő a dolgot, hogy április 24-én nejével a szentesi vasúti állomásnál találkozott és felkérte őt, hogy térjen hozzá vissza, neje azonban kitérően válaszolt, mi végből annak lakására ment, kit miután otthon nem talált, a szomszédban levő kis leányát kereste fel, kinek szomorú helyzetét látván, leszúrni akarta, majd eltávozva a neje által birt lakásra, azt ott találta, azzal összeveszett, s e közben a kést előrántotta a czélból, hogy nejét megöli, de ez őt a szándéka kivitelében megakadályozta, a mennyiben a kést kezéből kicsavarta és eldobta. A végtárgyalás alkalmával a nélkül, hogy azt indokolni képes lett volna, vallomását lényegesen módosította és tagadta, hogy nejét avagy leányát megölni akarta volna, állítván, hogy a kést csupán védelemből vitte magával, hogy feleségére csupán ráijeszszen, hogy a visszatérésre birja, és végre, hogy a csizmaszárból kivett kést nejének átadta, ki azt eldobta. N. J.-né kihallgattatván, nem tudja megmondani, vajon ő vette-e el férje kezéből a kést, vagy azt a csizmaszárból kihúzta, de elismeri, hogy férje őt nem fogta meg, hanem csupán azt mondta, hogy «megadja a mit ajánlott». Előadja továbbá, hogy 9V2 évi együttélésük alatt 25 izben váltak el egymástól, hogy már azelőtt férje egyizben eljött hozzá a czélból, hogy visszatérésre birja, hogy akkor is kezében kés volt és hogy őt letérdeltette s megesküdtette, hogy vissza fog térni. Miután nem valószínű, hogy a vádlottnál sokkal gyengébb neje tőle akarata ellenére a kést elvehette volna és pedig ugy, hogy a kezét sem vágta meg, el kellett fogadni vádlott azon védekezését, hogy ő a szándéka keresztülvitelétől önként állott el. Ily körülmények között vádlottat a gyilkosság büntette kísérletének vádja alól felmenteni, és csupán az életveszélyes fenyegetés által elkövetett közcsend elleni kihágásban bűnösnek kimondani és tekintettel büntetlen előéletére, mint enyhítő körülményre, őt a kiszabott büntetésre ítélni kellett. A szegedi kir. tábla ítélt : Az elsőbiróság ítéletének az a része, a mely szerint N. J. vádlott a gyilkosság büntette kísérletének vádja alól felmentetett, a Btk. 07. §. 1. pontja felhívásával, ugyanezen ítéletnek az a része pedig, a mely szerint N. J.