Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

3* tartozását, a feljelentés idejében a tartozás már fen nem állott és ennélfogva végrehajtató S. P.-nak a lefoglalt tárgyakra való zálogjoga jogilag már nem, csak formailag állott fen ; miután a zálogjog már megszűnt, a lefoglalt tárgyak minden lekötéstől fel voltak mentve, ugy, hogy a végrehajtás folytatása, valamint az azok tulajdonának elismerése és végrehajtás alóli felmentése iránti kereset teljesen tárgytalannak és csak az adós képviselője hanyagságának tulajdonitandók voltak, a ki a tartozás kifizetését be nem jelentette és a további eljárás beszüntetése iránt nem intézkedett. És ennélfogva tárgytalan volt az esetnek a törvényszék polgári osztálya részéről annak büntető osztályának tett feljelentése, mely indokolatlan volt és meg nem tétetett volna, ha a tartozáskifizetésének daczára folytatott eljárás beszüntettetett volna. A jelen bűnügy tehát hatálytalan intézkedéseken alapszik, melyek annak folyamatba tétele idejében már indokolatlanok voltak ; a jelen bűnügy folyamatba lett téve, mikor R. L. cselekményének büntethető volta a tartozás kifizetése folytán már megszűnt, R. L. tehát ezen bünper alapján a terhére rótt bűntettben bűnösnek kimondható nem volt, hanem őt felmenteni kellett. (1895 május 14. 1817. sz. a.) A budapesti kir. tábla itélt: A kir. tábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, Riva Lőrincz vádlottat a Btk. 359. §-ba ütköző s a 92. §. alkalmazása folytán a 20. §. alapján vétségnek minősülő sikkasztásban mondja ki bűnösnek, s ezért őt a 359. §. alapján s a 92. §. alkalmazásával 1 hónapi fogházra s 1 évi hivatalvesztésre itéli. Indokok: A bizonyítási eljárás során a vádlott beismerésével s a polgári periratokkal beigazolást nyert tényállás szerint, vádlott a S. P. által ellene 200 frt s járulékai miatt folytatott végrehajtási ügyben 1889 november 25-én nála lefoglalt s Ó52 frtra becsült ingó tárgyakat két nap múlva, 1889 november 27-én közjegyzői okirattal I. B.-nek 862 frtért el- és átadta. S. P. e közjegyzői okirat alapján igénykeresetet támasztott, vádlott S. P. követelését az igényper folyamán és pedig dr. V. A. ügyvéd emlékezete szerint 1890 május hóban, saját előadása szerint ellenben csak az 189 T . év folyamán fizette ki. Minthogy vádlottnak