Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)

4i melynek egyedüli ellenértékét az átruházó szülő tartása képezte, visszterhes szerződésnek nem tekinthető ; nem bir alappal az a panasz sem, mintha vele szemben az ajándékozó végrehajtást szen­vedő tartozása iránti felelőssége csak külön kereset utján volt volna megállapítható, mivel joggyakorlatunk szerint ily átruházás igényperekben kifogás utján is megtámadható. Nem vehető tekintetbe felperesnek az a panasza sem, hogy végrehajtató alperes az engedményező vagyontalanságát nem bizonyította, mert szemben a végrehajtás tényével és eredményé­vel, felperesnek kellett volna bizonyítani, hogy az engedményező­nél kielégítési alap találtatik ; annak a kérdésnek az elbírálása pedig, hogy a végrehajtató követelésére vonatkozó váltó elévült-e ? s hogy maga a végrehajtási foglalás helyesen eszközöltetett-e vagy sem ? az igényper keretébe nem tartozik. 23­Annak a megbirálása, hogy valamely jogügylet alapján kivetett és a jogügylet tárgyaira egyetemlegesen bekeble­zett illeték az ügylet egyes tárgyára felosztható-e és ehhez képest a zálogjog korlátozható-e, a pénzügyi hatóságok jogkörébe tartozik. (1896 márczius 5. 12201. sz. a.) A m. kir. Curia: Tarnay Lipótnak, a kir. kincstár elleni zálogjog törlése iránti perében itélt: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes a kincstár javára 2805 frt 9 kr. erejéig bekeblezett zálogjog részben való törlését azon az alapon szorgal­mazza, hogy ebből az illetékből a kérdésben forgó ingatlanra csupán 17 frt 67 kr. illeték esik és igy az ingatlan nagyobb összeg­gel nem volt terhelhető és hogy a Lang Antal és Müller Károly között létrejött csereügyletből kifolyóan kivetett 2805 frt 9 kr. illeték erejéig már eredetileg helytelenül kebeleztetett be a zálog­jog a kincstár javára. E kérelmével felperes e helyütt el volt utasítandó, mert ily kérelem felett a bíróság nincs hivatva határozni, a mennyiben

Next

/
Thumbnails
Contents