Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)

74 eljárási törvény 156. §-a engedélyénél fogva is a további bizonyítást elrendelte és foganatba vette, és habár a felebbezési bíróság jegyzőkönyvéből nem is tűnik ki, hogy Uffenheimer Dezsőnek tanukénti kihallgatása kérelmeztetett volna, ez felperes érdekében hallgattatván ki, annak kihallgatása felperesre nem is sérelmes ; mert továbbá a sommás eljárási törvény 85. §-a szerint valamely peres félnek ügyvédje a tanuzástól eltiltva nincsen, következőleg Magyar Pál alperesi ügyvédnek tanukénti kihallgatását kötelező bizonyítási szabály nem akadályozta és reá nézve a sommás eljárási törvény 88. §-ának megsértéséről sem lehet szó, mert ez csakis azt tiltja, hogy a tanú a még kihallgatandó tanuk jelenlétében hallgattassák ki, már pedig jelen esetben Magyar Pál a többi tanuk kihallgatása előtt hallgattatott ki, és mert az idézett 88. §. intézkedéséből egyáltalában nem következhető az, hogy peres felek ügyvédjei tanuképen ki nem hallgathatók, és mert az, hogy a tanú vallomásának minő bizonyító erő tulajdoníttatott,, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének eredménye a felülvizsgálat körébe nem tartozik ; és végül mert a sommás eljárási törvény 96. §-a értelmében mindkét félnek eskü alatti kihallgatása esetében rendszerint a bizonyító fél ellenfele bocsátandó ugyan esküre, azonban ugyané §. szerint meg van engedve, hogy ha a fenforgó körülményeknek a 64. §. szerinti mérlegelése után a bíróság ugy találja, hogy az ellentétes vallomások közül a bizonyító fél vallomása bír valószínűséggel, a bizonyító fél bocsáttassák esküre, csakhogy a 64. §. szerint előadandók azok az okok, a melyek a bíróság meggyőződését e valószínűségre nézve előidézték; ennek pedig a felebbezési bíróság nemcsak ez irányban, hanem egyébként is megfelelt, mivel a per összes adatait mérlegelvén, kifejtette mindazokat az okokat, a melyek a tényállás megállapításánál meggyőződésének megalkotására vezették. Panaszolja még felperes, hogy alperes a per folyamán nem is állította, hogy a bérleti szerződésnek jogérvényessége annak irásba foglalásától tétetett volna függővé, s ekként a felebbezési biróságnak feloldott ítélete ez alapra nem is volt alapitható. Igaz ugyan, hogy ez irányban a felebbezési bíróság ezúttal felülvizsgált ítéletének tényállása most sem teljesen kimerítő, de annak össztar-