Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

66 az előttem felmutatott N.-Dorogon 1884. évi január i-én G. L aláírással ellátott eredeti kötelezőt alá nem írtam, annak aláírásával mást meg nem bíztam, az 50 frtos kölcsön felvételével nőmet meg nem bíztam, sőt erről tudomásom sem volt», letette. K. L-né hivatkozva arra, hogy G. I. a fenti kölcsönösszeg felvételét nemcsak előtte, hanem a mai tárgyaláson kihallgatott tanuk előtt is elismerte volt, tehát a fenti esküt jobb tudomása ellenére tette le, e miatt G. I. ellen bűnvádi feljelentéssel él. Vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során tagadta, hogy hamisan esküdött volna meg, valamint azt is tagadta, hogy ö a keresetbeli 50 frtos kölcsönösszeg felvétele tekintetében akár sértett, akár a tanuk előtt valamely beismerő nyilatkozatot tett volna és jóllehet az eskü alatt kihallgatott tanuk mindannyian szemébe mondták vádlottnak, hogy vádlott elismerte előttük, hogy K. I.-nénak 50 frttal tényleg adósa és ehhez képest igazolva lett, hogy vádlott a bíróságon kivül csakugyan tett beismerő nyilatkozatot egy bizonyos 50 frtos tartozása fenállása tekintetében : ennek daczára tekintettel arra, hogy a fent hivatkozott kereset egyedül az ahhoz eredetben becsatolt kötelezőre lett alapítva és a perbeli főeskii nem annak eldöntésére, hogy alperes egyáltalán tartozik-e a tanuk által emlegetett 50 frttal vagy akármely összeggel felperesnek, hanem csupán annak eldöntésére lett megítélve, hogy a becsatolt kötelezőben Hivatkozott kölcsönügylet fenáll-e vagy sem ? Nyilvánvaló tehát, hogy miután a hivatkozott kötelez őhamisnak bizonyult : vádlott csak a valóságnak megfelelően esküdött meg arra, hogy neki az abban kitett összegről tudomása nem volt; miután felperes maga kijelentette, hogy ő a beperesitett összeget alperes néhai feleségének adta kölcsön és mégis alperest mint egyenes adóst perelte be: alperes teljes jóhiszeműséggel esküdhetett meg a per lényegére t. i. arra, hogy ő felperesnek a hamis kötelezvény alapján keresetbe vett összeggel nem tartozik. Mindezek alapján G. L-t az ellene hamis eskü büntette miatt emelt vád alól fel kellett menteni. (1894. évi február 27. 5935. sz. a.) A pécsi kir. tábla: A. kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja.