Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

6o ismét visszaviszik és ugy megverik, hogy megemlegeti, még él. Vádlott beismerő vallomásának ezt a visszavonását a végtárgyaláskor is fentartotta. Tekintettel azonban arra, hogy a csendőri előnyomozatnál jelen volt S. P. községi biró, Sz. I. hites és M. J. kisbiró vallomása szerint a vádlott előbb tagadta ugyan a gyujtogatást, de egy pár órai gondolkozási idő után, mit részére a csendőrök engedélyeztek, minden kényszer vagy bántalmazás nélkül a vádbeli cselekmény elkövetését részletesen ugy adta elő, miként azt később a vizsgálóbíró előtt is beismerte ; tekintettel továbbá arra, hogy M. J. kisbiró, ki folytonosan még éjjel is a vádlott mellett volt, vallja, hogy a csendőrök egész idő alatt vádlottat nem bántalmazták, de erről egyébként a többi tanuk sem tudnak semmit, pedig ha vádlott védekezése való volna, ugy a községházánál a tanácsteremből, hol a kihallgatás történt és a hol több ember fordult meg, az ütlegelésnek vagy jajgatás zajának hallatszani is kellett volna. Tekintettel végül arra, hogy vádlott bekisértetésekor a vele felvett első jegyzőkönyv szerint bántalmaztatásáról nem panaszkodott, testén egyáltalán sérülések nem észleltettek, pedig ha talpai dagadtak volna és arcza elszinesedést mutatott volna, ez ingadozó járásával és arczszinének feltűnő volta miatt bizonyára feltűnt volna ; ugyanazért vádlottnak az a védekezése, hogy a csendőrök előtt kényszerhelyzetben vállalta magára a gyujtogatást, teljesen megczáfoltnak jelentkezik, és ebből folyóan annak a védekezésnek sincsen semmi alapja, hogy a vizsgálóbíró előtt is első izben a csendőrök fenyegetésének hatása alatt tett beismerő vallomást, még pedig annyival kevésbé, mert a vizsgálóbíró a csendőrök íelenléte nélkül hallgatta ki. Ezekkel a megczáfolt védekezésekkel szemben pedig az, hogy az alakszerűségek megtartásával felvett vizsgálati jkvben foglalt beismerése vádlottnak felel meg a valóságnak, támogattatik azzal, hogy vádlottnak a bosszúállásra megvolt a lélektani indoka, mert beismerése szerint is gyűlölte a sértettet ; továbbá, mert a vádlottnak előző vizsgálati beismerése és a csendörök előtt tett bemondásának részletei a helyzettel, különösen a véghezvitel